527. nap: A harmadik születés: a Megadás (Emma)
Én csendben figyeltem. Már nem voltam jelen a külvilágban. Mélyen bent voltam, éreztem a tágulást, a kinyílást, a megadást. Hálás voltam, hogy harmadikra sikerült elkapnom az örvényt, és beleengednem magam. Kívül voltam téren és időn, a víz átfogta testem, elsodorta, feloldotta a fájdalmakat, lágyan nyitottam az utat a babánknak. Bíztatnunk sem kellett egymást, annyira együtt voltunk, annyira ketten, annyira békében.
Tovább
526. nap: A második születés: a Tudatosság (Róza)
Valóban olyan voltál, mint egy tündérrózsa, csodás rózsaszínen, fekete-kékesen csillogó szemeddel. Mintha annyi mindent tudnál már, mintha olyan sokkal bölcsebb volnál mindünknél ebben a szobában. Mintha meghoztad volna a csodát, a szeretetet, a mindent betöltő mosolygást. Akkora jókedv támadt, betakart, átjárt, fénylett.
Tovább
525. nap: Az első születés: az Erő (Hanna)
Hárman tudtuk: Te, a Jóisten és én, hogy ma megszületsz, hogy ma a karomban tartalak. És senki más. Így is akartam, hogy maradjunk. Ebben az összefonódásban, ebben az egységben. Reggel ébresztettem csak fel Michaelt. Telefonáltunk Áginak. Kérte, ha lehet, hadd pihenjen egy kicsikét, mert épp most született meg egy baba. Érden van, és aludna egyet. Kérdeztem, meddig volna jó neki? Délig.
Tovább
524. nap: Eltűnt alul, nem jön vissza felülre (Réka Emese)
Nem is kellett erőltetnem, mert még benne voltam abban a nyomásban teljesen, és már ki is csusszant. Annyit éreztem, hogy eltűnt alul, nem jön vissza felülre. Gyorsan törölgettük, betakargattuk, hogy ne fázzon, a villany most nem is égett, előre lekapcsoltuk, mert annakidején Viki attól sírt. A köldökzsinór nem volt rátekeredve, mint Vikire… Ezeket figyeltük, azt meg sem néztük, hogy fiú vagy lány. Aztán telefonáltunk a bábának, aki még nem ért ki Pestről, de már úton volt szerencsére.
Tovább
523. nap: Így „nyílik” ki (Viktória Csilla)
Nagyon hamar lezajlott minden, szerintem meg sem kínáltuk Ágiékat a saját kezűleg gyártott almaléből, pedig készültünk. Szüléskor nagyon családias hangulat volt, a bábák a háttérben voltak, mi pedig ketten (vagyis hárman) tettük a dolgunkat. Ágoston csinálta a forró vizes borogatást nekem.
Tovább
522. nap: Amikor kinyílik valami egészen más (Hívtál)
A várandósságod alatt annyi, de annyi kisebb-nagyobb félelem vitt előre! Nem tudtam segíteni, még kísérni sem. Neked kellett megjárni. Ilyennek képzelem a zarándokutat.
Tovább
521. nap: Milyen jó dátum!
Egyre erősebbek, már egyáltalán nem vagyok jelen, nem hallok telefoncsörgést se, kaputelefont se, egyszer csak bejön a másik Ági, köszön, gondolkodom, rajta, jó lenne visszaköszönni, de nem megy, fogalmam sincs, közben Vili hol van, mit csinál (lehet, hogy mellettem), Ági masszíroz, Móni borogat, nagyon forró, de jólesik, bár a hasamat alig érzem, nekem a keresztcsontom fáj.
Tovább
520. nap: Ami elől elszaladunk (Lázár születése)
Az első szülés tapasztalaiból tanulva most csak arra arra készültem, hogy át tudjam adni magam a testem diktálta folyamatoknak a szülés során. Szerettem volna megtapasztalni, milyen az, amikor megszűnik a külvilág és csak szülök. Sikerült.
Tovább