igaz történetek szülésről, születésről

1915. nap: Öt gramm miatt (Katus)

1915. nap: Öt gramm miatt (Katus)

Katus úgy lett, hogy vitatkoztunk, hogy legyen, vagy ne legyen gyerek. Akkor én már 37 éves voltam, és ott tartottam, hogy ez már nem lenne annyira ideális dolog, meg itt van egy egészséges gyerek, volt egy vetélésem, és úgy gondoltam, hogy nem kell ezt annyira forszírozni. Én el akartam menni dolgozni, G. azt akarta, hogy ne menjek. Végül apukám szervezésében lett munkahelyem.

Hát mi történt? Két hónapon belül terhes lettem. Igazából őt titkoltam. Nagyon frissen kerültem oda, dolgoztam három-négy hónapot és puff. Már kerekedtem rendesen, amikor szóltam, hogy bocs, akkor most én elmegyek. Még lett volna egy pár hónap, de nem lett, mert ugye a hetedik hónapban jött a Katus.

Vele már bőven veszélyeztetett voltam, mert 35 év fölött voltam. Jött ez a pocakszurkálás, na, az nagyon durva volt. Én ott úgy remegtem, mint a nyárfalevél. Nagyon féltem, féltettem a babát.

És a két… orvos, ott vihorászott fölöttem. Ketten csinálják, az egyik ultrahangoz, a másik meg bökdös: „Jé, nézd, hogy húzza el magát!” Azt éreztem, belerúgok mindjárt. Ott piszkálod a gyerekemet, b…, és viháncoltok!” Én akkor még nem tudtam, hogy mondhatok erre nemet, azt hittem, hogy így kell, hogy legyen. Én ezt a gyerekért tettem, mert ezt hittem, hogy ez neki fontos, az ő érdeke. Elfogadtam, de amit ott műveltek, az undorító volt.

A szülés

Bulit szerveztünk a kertbe, és gereblyéztem másfél napot. A férjem nem vette ki a kezemből a szerszámot, az természetes volt, hogy én a nagy pocakommal gereblyézek. Mondjuk, én is fanatikus vagyok, ha nekiállok valaminek, akkor azt csinálom.

Na, másnapra elindult. Elkezdett szivárogni a magzatvíz. Ezzel, hogy előző nap így rádolgoztam, vége is lett a kerti partinak, mert a kórházban kötöttem ki. És a tervezett keresztapa, aki jó barátunk, eljött a szülésre. A vajúdás alatt ő is és a férjem is velem voltak. Viháncoltunk, dumáltunk, humorizáltunk végig.

(S ő volt az, aki már látta a Katát, amikor csak babszem volt. Őrajta keresztül voltunk egy nyaraláson, ahol már éreztem, hogy émelygek és ég a gyomrom, nem esett igazán jól az étel. Vettünk egy tesztet: pozitív lett. Úgy jöttünk haza, hogy nem mondjuk meg senkinek. S., amikor meglátott bennünket, ennyit mondott: „Gratulálok.” Így köszönt. Na, így lett ő a keresztapa. )

Ez sem volt nehéz szülés. Egy óra körül mentünk be, az orvos megvizsgált, utána bekerültem a szülőszobára, a gyerek hat körül már megvolt. Úgy látszik, ez alkat, mert mindegyik szülésem gyors volt.

Ugyanaz az orvos és ugyanaz a szülésznő volt. A doki azt mondta, hogy kicsi lesz. A bába ránézett a hasamra: ó, semmi gond, ez egy jó méretű gyerek! 2450 gramm volt. A korához képest jó nagy. A doki 1,70-re tippelte.

kettenAmikor megszületett, ment a koraszülöttosztályra. Hú, de dühös voltam. Mert elvitték a 2,45 -tel, mert 2,5 a határ. Miért kell őt bedugni abba a dobozba? Öt gramm miatt.

Egy hétig volt ott, én jártam fel hozzá. És ott szenvedtünk, a gyerek bent, én kint. Pár napig voltam lent a szülészeten, ő fenn a koraszülöttön. Én persze már másnap mentem fel hozzá. Néha kivehettem, hogy próbálkozzunk cicizni, de utána visszatették. Meg fejtem le neki a tejet és úgy kapta. Az jó volt, hogy fürdethettem, de nagyon picurka volt. Alig mertem megfogni.

A nővérkék amúgy aranyosak voltak. Csak hát bosszantott, hogy bevágták az inkubátorba. És én nem éreztem azt, hogy eldönthetném, hogy tessék onnan kivenni. Nem volt bennem az, hogy az én felelősségemre adják ide a gyerekemet. Akkor még nem voltam ehhez felnőtt. Most már tudnám mondani. De közben persze eltelt tizenöt év. Most már másként látom. Nagyon sok mindent másképp látok…

L. D.

Elmentek az ikrek > > >
Panni > > >

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.