igaz történetek szülésről, születésről

1782. nap: Eljött az idő…

1782. nap: Eljött az idő…

Hajnali fél hat körül arra ébredtem, hogy beindultak a kontrakciók, és mivel csak nem csendesedett a folyamat legalább egy óráig, felhívtam Ágit és a doulámat, Zsuzskát. Beszámoltam arról, milyen hevesen és erőteljesen elkezdett dolgozni a méhem, és azt is elmondtam, hogy mennyire fantasztikus érzés, hogy bizonyosság van bennem afelől, hogy eljött ma a szülés ideje, vagyis Flóra Emma baba ma megszületik.

Kinéztem az ablakon és láttam, megváltozott az időjárás, sűrűn elkezdett esni az eső.

Fruzsina lányomért jött anyukám, mondtam, itt bizony szülés lesz, de mivel leálltak a kontrakciók, rajtam kívül senki nem hitte el, hogy ma szülni fogok.

Férjemmel elrendeztünk mindent a szüléshez, lelkileg valami óriási nyugalom, béke uralkodott el bennem. Elmentünk sétálni. Még babaruha-turkálóban is voltam vele, közben-közben vajúdtam, de oly szelíden, hogy belém simult az érzés, történés. Mintha Flóra baba szelíden jelezte volna, hamarosan érkezni fog, de addig lassan, kényelmesen készülhetek.

Egész nap folyamatosan szivárgott a magzatvíz, furcsa, megnyitó érzés volt. Délután otthon elaludtam. Álmomban Flóra baba birodalmában jártam a saját méhemben, és vöröset, meleget, hívogatót éreztem. Szerettem volna még benne maradni vele, de Ági rám telefonált, érdeklődött, hogy hogy érzem magam… Mikor felébredtem, boldogság töltött el hullámszerűen hol hevesebben, hol szelídebben.

Este hat körül felgyorsultak a fájások és értesítettem segítőimet, nyolcra mindenképp jöjjenek. Mikor Ági megérkezett, mondta, biztos volt benne, hogy ekkor fogom hívni. Tehát este nyolc órától beindult az igazi szülési folyamat… ekkor már 5 cm-re voltam nyitva.

Segítőim átalakultak boszorkányokká – lábosban vizet melegítettek, tejben kikeverték a masszírozó olajat. Félhomály uralkodott ekkor már, hevesebben reagáltam mindenre, párom valami fokhagymásat evett – kifejezett hányingerem lett a szagtól. Éreztem a támogató, meleg tekinteteket. Minden értem történt… és a babáért. Közben kínzó fejgörcsöm lett, ezért nem tudtam eléggé befelé figyelni, Ágitól homeopátiás bogyókat kaptam, öt perc múlva el is múlt a fájdalom.

Zenét kapcsoltam, elkezdtem táncolni, ringatni magamat, de mivel nem éreztem jól magam ebben, visszatértem az előszobába és egész végig állva értek a fájások. Szinte egyik a másikat követte – játszottam a fájással. Hol hagytam, hogy maga alá temessen, hol egyáltalán nem. Úgy emlékszem, amikor csak elhajoltam a fájdalomtól, sokkal kevésbé fárasztott ki, nagyon tudatos maradtam és egyszerre nagyon mélyen belül is. Furcsa volt, hogy tudom szinte felülről nézni magamat. Ági egyáltalán nem siettetett, nem voltak külső gátló, zavaró körülmények.

Nagyon fájt és nagyon éles volt a fájdalom, ahogy haladt bennem egyre lejjebb. Négykézlábra ereszkedtem, és Flóra baba így született meg. Minden testrészét éreztem, ahogy átjut és kijut testemből, doulám fülembe súgta: nyíljak meg teljesen, engedjem el magam… aztán hirtelen kipottyant, és már hallottam is – szép baba lett, így Zsuzsi. Flóra baba heves sírásba kezdett, elég sokat sírt, de aztán ahogy jött, úgy tovaszállt, megnyugodott

Flórát azonnal megöleltem, könnybe áztattam őt. Hevesen elkezdett szopizni, olyan ügyesen, hogy nekem semmit sem kellett segíteni. Párom el sem hitte sokáig, hogy ilyen gyorsan szültem. Este 22 óra volt.

A méhlepény megszületése nagyon kellemetlen, fájdalmas volt. Aztán kértem, hogy én is megnézhessem ezt a csodát, kiderült, ketten voltak az elején bennem…

Se lelki, se fizikai beavatkozás nem történt a szülés folyamatába, így szabás-varrás sem történt.

Ági távozáskor csak ennyit mondott: „Ez egy nagyon frappáns szülés volt.”

Köszönöm, és áldott legyen neved, Ági. Köszönöm, Zsuzska. Köszönöm Neked, Párom, hogy fizikailag támogattál szülésem közben.

Szeretettel:

Zs.

A kép illusztráció, készítette: Vizkelety Márton.

 

Véletlenül kiválasztott mesék.