igaz történetek szülésről, születésről

1760. nap: Már csak föl kell nevelni 2.

1760. nap: Már csak föl kell nevelni 2.

Most már van sziréna. A kutyát jó előre elvitték. A kislánnyal mi lesz, ha megint olyan sűrűn jönnek a teendők? A párcsoporton Jenő saját magát is, meg mindenkit fölkészített arra, hogy nem ér oda senki.

Reggel szóltak, mint a múltkor. Jenő elvitte óvodába a kislányt. A múltkor észre se vettem ezt az egész falat kitöltő akváriumot, pedig biztos akkor is itt volt, minden ugyanúgy van. Noémi szép nyugodtan vajúdik, Jenő vele van. Most nem találnék ide a hang után.

Szólok Évának, aki nagyon messze lakik, de véletlenül éppen néhány utcával innen volt dolga. Hamarosan megérkezik. Ő is egy adag nyugalmat hoz, futva, hiszen tudja, hogy Jenőék kislánya nagyon gyorsan született. Bezárul az ajtó. Nem várunk már mást.

Ettől a pillanattól érezhetően súlyosabbá válik a levegő. Minden apró mozdulatnak jelentősége van. Noémi úgy engedi bele magát a folyamatba, mint ahogy a hideg vízbe ereszkedik bele a fürdőző, szokja, szokja a bőre, végül már élvezi, úszik, úszik, tempózik befelé. Jenő, mint egy kis mentőcsónak, siet utána, küzdve a szembefröcskölő hullámokkal, esetlenül, le-lemaradozva.

Végül Noémi megfordul, belekapaszkodik, Jenő hősen tartja, a baba meg megszületik. Ilyen egyszerű.

Már csak föl kell nevelni.

G. Á.

(Részlet az Inda című könyvből. A kép illusztráció, készítette: Koós Tamás.)

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.