igaz történetek szülésről, születésről

1754. nap: „Mesés szülés” 2.: Madárfiú

1754. nap: „Mesés szülés” 2.: Madárfiú

A virágnevű kislány kis öccse ez után három évvel született. Mikor kiszálltunk a házuk előtt az autóból, minden ismerős volt. Lám, itt kanyarodtunk legutóbb is máshogyan és Ági fehér autója ugyanúgy áll itt most is. Felmentünk.

Éva nagymamája az elmúlt években meghalt valamikor. Az ő szobájában aludt most Vilmos és a kislány. Végig nem ébredtek fel, amíg ott voltunk, így nem is lehettünk tanúi, hogy Vilmos megtudta, hogy megszületett a fia. „Holnap korán dolgozni megy, nem szereti, ha felébresztik.”

A terep Éváé és a mamáé volt. Éva nagyon megváltozott. „Kelepelve-kerepelve” fogadott. Beszélt, olyan volt, mint egy nagy, kelepelő madár. Futkosott, de inkább röpködött. Tudták, kisfiút várnak, akinek egy madárnevet szántak. Az lesz a neve, hogy Holló utasa. A név jelentéséről csipogott Éva, mintha csipogna. Sötét madár, de mégse gyászt, hanem jó hírt hoz és nagyon bölcs.

Mamájával fél szavakból értették egymást. Egyszerűen nem volt segítségre szükségük. Tökéletesen intéztek mindent ők ketten. Anya és lánya. Nekünk ágyat készítettek és visszavonultak. Mi jót aludtunk. Nyugalom és biztonság.

Egyszer csak beröppent az ajtón Éva. Szült. Mi éberek lettünk azon nyomban. Gyorsan, könnyedén jött a világra a baba. A kislány a másik szobában egyszer felsírt, Éva mamája gyorsan megnyugtatta.

Megint kellett egy kicsit varrni, de most Évának meg se kottyant ez a fájdalom. Olyan volt, mint akinek már nem kell mesélni, mert az évek során végképp átköltözött a mesék birodalmába, vagy talán inkább madárrá vált, aki tud röpülni, ismeri a madarak nyelvét, és egy-egy tojás kiköltése hozzátartozik ezekhez a dolgokhoz.

F. J.

(Részlet az Inda című könyvből.)

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.