igaz történetek szülésről, születésről

1743. nap: Hosszú nap

1743. nap: Hosszú nap

Szerda este, fél tizenegy. Nemrég jöttem haza, a párommal éppen valami problémát beszélünk meg. Csörög a telefon. „Tudsz-e és szeretnél-e ma éjjel szüléshez jönni?” – kérdezi Ági. „Persze!” Összepakolok egy táskát, amit majd magammal viszek, előkészítem a hálózsákot is, hátha ott is alszom majd. Izgatott vagyok, nem tudok elaludni, végül egy óra körül elalszom.

Telefoncsörgésre riadok. „Hát akkor lassan lehet indulni” – hallom Ági hangját. Fél három van. Mosakszom, felöltözöm, fogom a táskát és indulok. Hideg van, kesztyűben vezetek. Az utak üresek, röpül az autó. Érden a mellékutca tükörjég, hiába megyek lassan, az utolsó kanyarban megcsúszom, tíz centire megállok a szomszéd kerítés előtt. Leparkolok, három óra van. Az udvar is tiszta jég, óvatosan lépkedek a sötét ház felé.

Leveszem a kabátom, pont kijön Berci. Átöltözöm, belépek a szobába. Ágnes pont átsétál a szobán, be a fürdőbe, hasán meleg vizes ruha. Amikor vége a kontrakciónak, leül az asztalhoz a kipárnázott szülőszékre. Fáradtan megtámaszkodik a térdén, majd felnéz. Odamegyek hozzá, megsimogatom a térdét. Egymásra mosolygunk.

Megmosom a kezem, látom, hogy jön a következő, úgyhogy a meleg vizes edényhez guggolok, készítem a ruhát. Ettől kezdve nagyon hosszú ideig ez megy. Egyik borogatás le, másik rövidesen fel. Ági telefonál, itt van már ő is, hamarosan jön. Bercivel összhangban dolgozunk. Hol ő hoz új vizet a forralóba, hol én. Ha megtelt a lábos, valamelyikünk leönti a vizet. Ágnes néha leül pihenni, de igazán az állás és a járkálás az egyetlen kényelmes dolog most számára. Bercin látszik, hogy nagyon szeretne valamit segíteni Ágnesnek. Néha megkérdezi, nem akar-e rátámaszkodni – nem.

Az egy-egy korty vizet viszont hálásan elfogadja. A kontrakciók egyre hosszabbodnak, a szünetek rövidülnek. Egyik pihenő alatt kicsit megmasszírozom Ágnes hátát, derekát. Berci engem kérdez, hogy lehetséges-e, hogy már elment a magzatvíz. „Ti észleltétek?” „Nem.” „Hát akkor még nem ment el.” Berci következő kérdése, hogy ilyenkor hangosan, vagy halkan kell-e beszélni? „Szerintem Ágnes szól, ha valami nem jó neki, nyugodtan beszélhetsz természetesen.”

Ágnes szavai viszont egyre fogynak. Eleinte még azt mondja, ha jön a kontrakció: „Kérek szépen meleg vizes ruhát!” – majd, amikor megkapja, megköszöni. Mikor Ági és Tamás megérkeznek, már így hangzik a mondat: „Kérek meleg ruhát.” Még később így: „Meleget!” A végén pedig már csak a szemével int.

Ágiék érkezésének mindenki örül. Lepakolás, puszik, kézmosás. Rövid vizsgálat: „A szívhangok rendben, a méhszáj 8 cm, nem kell már sokat várni” – közli Ági. Ágnes fel-alá sétál, Ági követi és masszírozza a derekát. Ágnes folyamatosan kapja a forró vizes borogatást. Egyszer csak megáll a fürdőszoba közepén, terpeszben áll, kicsit helyezkedik, megveti a lábát, majd a kontrakció alatt kiloccsan a magzatvíz. Odaviszem a szívhanghallgatót, helyet cserélünk Ágival. Amíg ő hallgatózik, addig én masszírozom Ágnes derekát. Finom az olaj illata. A szívhangok rendben, Ági visszajön masszírozni, a menet elindul a szoba felé, feltörlöm a magzatvizet.

Egy idő után Ágnes próbál megfelelő pozíciót keresni. Berci leül az ágyra, Ágnes letérdel, Bercinek támaszkodik, aki tartja. Ági Ágnes keresztcsontján tartja a kezét. Egy idő után Ági háta mögé csúszom, kicsit megmasszírozom a hátát. Ági megbeszéli Ágnessel, hogy mostantól minden kontrakció után szívhangot fog hallgatni. Előtte mindig szól.

A kontrakciók között csönd van. Olyan sűrű, energiával teli csönd. A várakozás csöndje ez. Ági olajos kézzel Ágnes gátját masszírozza, én közben a derekát. Amikor jön a kontrakció, megáll a kezem, csak tartom a keresztcsontját. A kezem teljesen be van dagadva a forró víztől. Ágnes többször helyzetet változtat, végül guggoló pozícióban köt ki. Berci hátulról ölelve tartja, Ágnes a kontrakciók alatt a kezébe kapaszkodik. Elkészült a gátvíz is, olaj és borogatás váltakozik, Ágnesnek mindkettő jólesik.

Végre megjelenik a ráncos, picit magzatmázas nedves fejtető. A kontrakció elmúltával lassan visszahúzódik. Ez többször megismétlődik. Tükörrel mutatjuk szüleinek a babát, már ami látszik belőle. Ági bíztatja Ágnest, hogy már meg is simogathatja. Ó, milyen puha! – suttogja Ágnes.

A fejtető újra eltűnik. A szívhangok változatlanul rendben vannak. Ágnes mindkét lába begörcsöl, masszírozzuk, amíg szükséges. Előkészítem a babatakarót, a pelenkát a fűtőtestre teszem. Időnként, a kontrakciók kezdetén Berci szemkontaktust keres, ilyenkor a szememmel intek, hogy minden rendben.

Ágnes egész testében megremeg, vérvörös az erőkifejtéstől, a rés tágul, egyre nagyobb, nagyobb, a csatakos fejecskéből egyre több és több látszik. Egy pillanatra megáll a mozdulat, Ágnes összeszedi erejét, még egy picit előrébb bújik a baba, majd megáll. Nem mozdul tovább, az erő elszállt.

Ági dicséri Ágnest, hogy eddig milyen ügyesen engedte, hogy visszacsússzon a baba, engedje meg neki most is, szüksége van rá. Ágnes ellazít, a baba lassan visszacsúszik. Ági szívhangot keres. Talál is egyet, de mikor kérésére megkeresem Ágnes pulzusát, halljuk, hogy az az övé. További keresés, megvan a babáé. Nem igazán jó, ezért Ági azt mondja, hogy most azt üzeni a baba, hogy már szeretne kijönni, úgyhogy ha jön a következő, Ágnes segítsen a babának.

Az időközben odakészített fogadópárnát a kezembe veszem. A kontrakció jön, Ágnes segít, megjelenik a baba feje, és rögtön utána kiröpül a kicsi test is. Rögtön látni, hogy kislány. Sír. Ágnes szeretné megfogni. Segítünk neki felfeküdni az ágyra, hasára tesszük kislányát. Nagyon rövid a köldökzsinór, a baba nem éri el anyja mellét.

Ágnes erősen vérzik, homeopátiás szert kap. Amint lehet, Ági elvágja a zsinórt, így Zorka vadul keresgélheti az anyamellet. Először Ági, aztán én is, megpróbálunk csomót kötni a köldökzsinór anyai végére, de annyira rövid a kilógó vég, hogy nem sikerül. Ágnes szopásra bíztatja lányát, de mivel első baba, így mi meg őt bíztatjuk, hogy ne csak szóval, hanem fizikailag is segítsen neki. A vérzés csillapodik. A babának nem sikerül szopnia, mérgesen, időnként keservesen sír. Megkérdezem Ágnest, megsimogathatom-e Zorkát. Rózsaszín bőre hihetetlenül bársonyos.

A lepény születése után látjuk, hogy a zsinór 30 cm-es volt a normális 60-70 cm helyett. Ezért tartott olyan sokáig az út, ezért a vérzés. Egyetlen öltéssel össze kell varrni Ágnes gátját, Ági részletesen elmondja neki, mit fog csinálni. Ezalatt Zorka apja mellén sírdogál.

Mindenki boldog, Ágnes kimerült. Újra görcsbe áll a lába, megint megmasszírozzuk. Ágnes egy kicsit feláll, áthúzzuk az ágyat, rendbe rakjuk őt, befekszik a tiszta ágyba, Ági mellé fekteti a lányát. Hosszas próbálkozás után végre szopik a baba. Berci mellettük fekszik.

Tamás elköszön, autó várja, utaznak. Mialatt Ági a papírokat intézi, tudnivalókat sorol, én a maradék szennyest takarítom. Ági küld, hogy már mehetek, így én is búcsúzom. Ágnes köszön mindent mindenkinek, én boldog vagyok, hogy itt lehettem.

Negyed tíz van, tízre beérek dolgozni. Ma csütörtök van, és éjszaka is dolgozom. Hát hosszú lesz ez a nap. Kifelé az udvarról nagyon óvatosan veszem be a kanyart, süt a nap, felveszem a napszemüvegem.

G. K.

(Részlet az Inda című könyvből. A kép illusztráció, készítette: Koós Tamás.)

Véletlenül kiválasztott mesék.