igaz történetek szülésről, születésről

1568. nap: Magasabb dimenzióban (Kincső születése az apuka szemszögéből)

1568. nap: Magasabb dimenzióban (Kincső születése az apuka szemszögéből)

Amikor Kincsőkénket vártuk, szülés tekintetében még nem volt sok tapasztalatunk. Érdekelt minket a természetes szülés lehetősége, ezért a neten egy olyan dokit próbáltunk keresni, aki a természetes szülés híve. Meg is találtuk a nekünk megfelelő orvost az I. kórházban (K.). Akkoriban Sz-en laktunk, szorgalmasan eljártunk a várandósgondozásra, mindenben hallgattunk a védőnőre.

Majd következett az első sokkszerű élmény egy AFP-eredmény képében. Ezt követte a rendkívül megalázó és fárasztó procedúra a genetikai vizsgálat során. Amikor a feleségem sírva jött haza (nem az eredmény, hanem a „szakemberek gondoskodása” miatt), elhatároztam, hogy ennek többet nem fogom kitenni. Ekkor kezdett bennünk megrogyni a hagyományos várandóssági protokollhoz való ragaszkodás. A szabad szülés mindig vonzott bennünket, csodálattal hallgattuk azoknak a pároknak a történetét, akik be merték vállalni az otthonszülést. Ez a vonzódás abban nyilvánult meg, hogy eldöntöttük: az I. kórház alternatív szobájában fogunk szülni.

Az utolsó napok várakozása ismeretlenül izgalmas volt, legbelül azt éreztem, hogy rajtunk kívül, tőlünk függetlenül történnek a dolgok, nekünk nem sok hatásunk van az egészre. Negyedikén délután két óra magasságában éppen a Habsburg ház családfáját tanulmányoztuk a feleségemmel, amikor megrepedt a magzatburok, erősen kezdett folyni a magzatvíz. Azóta hálával gondolunk Ferenc Jóskára, szinte a gyerek keresztapjának tekintem.

Kocsiba beszálltunk, irány a kórház. Este 22 órakor mentünk be a szülőszobára, s megkezdődött a másnap reggelig tartó szülés. Reggel hat órakor született meg a kislányunk.

Az eddig eltelt idő nagyon intenzív volt, lenyűgözött ez az egész folyamat. A kapcsolatom a feleségemmel addig is rendben volt, remek párnak tartottam magunkat. Amióta láttam szülni, s testközelből éreztem a szülést, azóta a kapcsolatunk egy magasabb dimenzióba lépett, amit sajnos nagyon nehezen tudok írásban megfogalmazni (nekifutottam párszor, de mindig kitöröltem, mert megközelítőleg sem adja vissza az igazi érzéseimet).

A méhlepénnyel adódott egy kis probléma. Nem jött ki tíz perc alatt, ezért kirángatták, s bent maradt egy darab. Menni kellett a műtőasztalra, nagyon fájdalmas volt az egész művelet. Nagyon legyengült a nagy vérveszteségtől.

Négy napig volt bent a kórházban, ahol egy nagyon aranyos csecsemős nővérünk volt, úgyhogy a pici „biztonságban volt”. Miután hazajöttek, elkezdődött életünk egyik legédesebb időszaka. Elkezdődött a szülővé válás, ami hosszabb időt vett igénybe, mint gondoltam.

Nagyjából ennyi az első szülés története, azóta Kincső lányunk már hatéves. Számomra nagyon izgalmas és intenzív időszak volt ez a várandósság, ha életem végén fel kell sorolnom a meghatározó élményeimet, ez biztosan közé fog tartozni. Ezt annak ellenére mondom, hogy a szülés, anyaság, apaság misztériumának megértése még előttem állt.

Ha visszagondolok, az igazi felismerések valamikor akkor kezdődtek, amikor 2009 tavaszán feleségem rábeszélt, hogy menjünk el az Alma utcai Születésházba egy előadásra…

B. Á.

Villő születése anyaszemmel > > >
Villő születése apaszemmel > > >
Mátyás születése apaszemmel > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.