igaz történetek szülésről, születésről

1518. nap: Egy nem várt császár

Megjelent: 2014. dec. 1.

Első várandósságom idején már igyekeztünk természetközelien élni, étkezni, döntéseket hozni a születendő gyermekünkkel kapcsolatban. A várandósgondozást is ezen a szemüvegen keresztül néztük, a lehető legkevesebb ultrahangra mentünk, mégis a kórházon kívüli szülés lehetősége csak néhány héttel a kiírt időpont előtt merült fel bennünk.

Mint kiderült, ekkor már nem volt lehetőség. A bába szerint korábbi kapcsolat, hosszabb együttműködés lett volna szükséges egy intézményen kívüli szüléshez. Nem voltunk túl csalódottak, valójában csak egy érdekes lehetőségnek tűnt az otthonszülés, amiről most lemaradtunk.

A kiírt terminus elmúlt, az orvosnőm kétnaponta NST-re hívott be, amiből egyet lealkudtunk, és a 41. hét negyedik napján éjjel méhösszehúzódásra ébredtem. Az elsőt 20 perc elteltével követte a második, amikor már biztos voltam benne, hogy elkezdődött. Komótosan összekészülődtünk, de minden további várakozás nélkül indultunk a kórházba, igaz kb. 40 km-t kellett megtennünk. A kontrakciók szép lassan sűrűsödtek, amire beértünk, ötpercenként jöttek.

Az első csalódás az volt, hogy az orvosunk nem volt elérhető telefonon, a kórházban tudtuk meg, hogy őt majd az ügyeletes személyzet értesíti, amikor jónak látja, természetesen az után, hogy az ügyeletes orvos megvizsgált. Ez volt az, amit el szerettünk volna kerülni, egyáltalán nem akartam, és különösen a férjem nem, hogy férfi orvos vizsgáljon. Ez végül elkerülhetetlennek tűnt, bár az ügyeletvezető vizsgálatát már el tudtam hárítani, arra hivatkozva, hogy a kollégája néhány perce vizsgált.

Az adatfelvétel és természetesen NST és borotválás után bemehettem a férjemmel egy szülőszobába. Egyébként az egész történetben számomra a borotválás volt a legkellemetlenebb és legmegalázóbb élmény. Ha valaki kórházban tervez szülni, ezt mindenképpen elvégezheti otthon előzetesen. Nem tudom, meddig voltunk kettesben, ez pozitív emlék, bár csak foszlányokra emlékszem, eddigre már jól kizártam a külvilágot a nyugodt körülményeknek köszönhetően.

Ekkor érkezett meg az orvosom, aki azonnal visszahozott a valóságba, azzal, hogy írjak alá papírokat és megvizsgál… és jó, akkor megrepesztjük a burkot. Fel sem merült bennem, hogy az természetellenes lenne… és megtette. Ezután azonnal nagyon erős kontrakcióim lettek olyan szünetekkel, amire nem is emlékszem. Az ágy vasába kapaszkodtam a fejem felett és próbáltam elviselni. A férjem is ekkor vesztette el a biztos talajt, innentől természetellenesnek és ijesztőnek élte meg a folyamatot.

Rövidesen észrevettük, hogy a hasamra kapcsolt gép csipogásai gyengülnek a kontrakciók alatt. A baba szívhangja ilyenkor gyenge. Persze ez a folyosóra is kihallatszott, így szülésznő, orvos, ügyeletvezető és még ki tudja, ki, be nem jött, sopánkodott, konzultált: császár.

Nem ijedtem meg, nem ellenkeztem, nem aggódtam, csak sodródtam… gyorsan felállt a csapat, én már nem éreztem, csak húzást-vonást, nyomást, és hogy a gyomrom fáj, miközben dolgoztak rajtam. Hallgattam a beszélgetést, ami a legkevésbé sem volt tekintettel rám. Itt tudtam meg például, hogy a fogadott orvosom, ha valaha szül (eddig nem tette), akkor csak császárral fog. Most már legalább ismertem a véleményét erről. Amikor kérdezte az anesztes, hogy vagyok, és elmondtam, hogy fáj a gyomrom, azt mondták, ne nyavalyogjak, ajándékba kapom a gyereket – szülés nélkül.

Kivették, felmutatták, és elvitték, Apuka vele ment, hogy lássa, mit tesznek vele. Valójában semmire nem volt panaszom, rossz érzésem ott és akkor. Örültem a babának, akit hamarosan megkaptam.

A gyermekágyi kórházi napok nem voltak vészesek, eltekintve attól, hogy a kislányom úgy kapott minden ellátást, hogy nem volt időm felfogni sem, hogy mi történik.

Néhány hét múlva azt mondtam, irigylem a szülés előtt álló unokahúgomat, még akkor is, ha császárral kell szülnie.

B. A.

Második gyermekem születése > > >
Unokahúgom születése > > >
Harmadik gyermekem születése > > >
Unokaöcsém születése > > >
Negyedik gyermekem születése > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.