igaz történetek szülésről, születésről

1408. nap: Na, most már elég! (Barnabás)

Megjelent: 2014. aug. 13.

Másodjára már kicsit többet tudtam! Addig nem jelentkeztem a védődőnél, míg le nem telt a 16 hét, hogy ne kelljen az AFP-t megcsinálni. Már domborodó pocakkal elmentem a terhestanácsadásra; itt vagyok, kérek kiskönyvet, pecséteket… És van papírja arról, hogy terhes? Hát papírom az nincsen, de csak tudom, hogy valaki van a pocakomban… hát ez nem így megy ám. El kellett mennem a nőgyógyászati rendelésre, ott megvizsgáltak, kaptam papírt arról, hogy terhes vagyok. Ezzel az igazolással visszamentem a terhestanácsadásra, és a védőnőtől kaptam kiskönyvet.

A régi orvosom már nem abban a bababarát kórházban dolgozott, hanem egy másikban, ahol semmiképp nem szerettem volna szülni. Elgondolkodtam az otthonszülésen, de a férjem nem volt biztos a dologban, nélküle meg nem megy. Albérletben laktunk, mi a tetőtérben, a háziak alattunk, velük sem akartam a konfliktust. Születésházba valahogy nem akartam menni.

Így választottam egy másik bababarát kórházat, másik orvost, akihez nem kellett havonta járnom.

Eljöttek az utolsó napok. Egy éjszaka fájásokra ébredtem, és nagyon megijedtem… nem, én ezt nem, félek… elaludtam, a fájások elmúltak. Pár nap múlva CTG-vizsgálaton voltam, az orvos is megvizsgált, nyitva volt a méhszájam (már nem tudom, mennyire). Hazamentem.

Vasárnap reggel gyülekezetbe készülődtünk, megbeszéltük a barátnőmmel, hogy Áron délután náluk lesz, mi pedig a férjemmel nem jövünk haza Szentendrére, hanem egy másik barátnőmnél maradunk, aki a kórház közelében lakik.

A fájások egyre erősebben jöttek, de még tettem a dolgomat. Megebédeltünk. Barátnőm (aki addigra már három gyereket szült otthon) beültetett a kádba, forró vízbe, neki az mindig bejött. Nagyon jólesett. (Azt hiszem, titokban drukkolt, hogy ott szülessen meg a baba.) Aztán egyszer csak felpattantam, hogy na, most már elég az ücsörgésből, most már be kell menni. Felöltözködtem, autóba ültünk, öt perc múlva benn voltunk.

Telefonáltak a dokimnak. CTG, de nagyon kényelmetlen volt egy helyben ülni, ezért leszedték rólam. Megjött a dokim, megvizsgált, megrepesztette a magzatburkot… vajúdhattam labdán… de a végén fel kellett másznom az ágyra. Kiabáltam, a szülésznő rám is szólt, de a doki leintette őt. Megszületett Barnabás, elvitték megvizsgálni, felöltöztetni. Aztán visszahozták, nekem adták, és órákon át ránk sem néztek.

A kórházban csak két napot töltöttem, gyorsan kiebrudaltak, de nem bántam. Mikor hazamentünk, hirtelen olyan nagy lett Áron! Utólag látom, milyen rossz az, hogy a nagytesó napokra kiesik az anya életéből.

B. É.

Összefoglaló > > >
Áron > > >
Illés > > >
Boróka > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.