igaz történetek szülésről, születésről

1353. nap: Kismamák (dúlamese)

1353. nap: Kismamák (dúlamese)

Kávézóban ülök a férjemmel és a fiammal 32 hetes kismamaként advent vasárnap. Csörög a telefon, barátnőm hív. Elkezdődött, ötperces fájásai vannak. Amilyen gyors mozgású vagyok, összeszedem magam és indulok.

Férje az ajtóban vár kabátban. Jó, hogy jövök, mondja, mindjárt megyünk a kórházba. Elképedek, lehet, hogy már itt tartanak, ennyire gyorsan megy minden? Ránézek barátnőmre, megnyugodom, látom, hogy csak a férje ideges, ő mosolyog. A teljes család jelen van, így nem tud magára koncentrálni, zavarják a körülmények. Felmegyünk az emeletre, férje is jön. Még nem indulunk sehová. Alig telik el pár perc, keresi a helyét, a pózokat, kipirulva az arca, mélyül a légzés. A fájások egyre hosszabbak lesznek. Biztatom, hogy csinálja, ami jól esik. Hihetetlenül felgyorsulnak az események.

Egy órát töltünk így, amikor úgy dönt, szeretne indulni a kórházba. Beülünk az autóba, megyünk. Az út talán tíz perc, mire megérkezünk, már kétpercenként jönnek a hullámok, megállunk, kapaszkodik. A szülészetre gyalog megyünk fel, bár lehet, hogy ezt a lépcsőfordulóban már megbánta. Becsengetünk, őt beengedik, mi a férjével kint ragadunk. Ameddig a felvétel zajlik, addig senki nem mehet be az anyukával. Beszélgetünk, apuka még elrohan a szülőszobai ruhát megvenni a portára. Még mindig nem szólnak, hogy be lehetne menni. Kijön az ügyeletes orvos, bemutatkozik, azt mondja, még ma baba lesz szerinte. Ekkor 18 óra múlt kicsivel.

Egyszer csak nyílik az ajtó, apukát behívják, én maradok kint. Egy ember mehet csak be, dúlát nem engednek. Nem tudok mit kezdeni magammal, izgulok, jó lenne velük lenni.

Nemsokára nyílik az ajtó, és a büszke apuka megjelenik kisfiával a kezében. Alig hiszek a szememnek, tényleg ők. Jó, hogy nem maradt le a szülésről, és még az utolsó kb. 20 percre bejutott, alig egy órát töltöttünk a kórházban, és meg is született a gyermekük. Boldog voltam, örültem a boldogságuknak, és a mai napig, ha rájuk nézek, eszembe jut az a délután.

Ez a vajúdás volt az egyetlen, amit kismamaként kísérhettem, és ráadásul a barátnőmé, így hiába rekedtem a szülőszobán kívül, mégis örök emlék marad számomra.

N-M. Zs.

Zétény születése anyaszemmel > > >

másik dúlamese, ahol én voltam a dúla > > >

Saját gyermekem születése császármetszéssel: Szabolcs > > >
Saját gyermekem születése: Emese Nelli > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.