igaz történetek szülésről, születésről

1355. nap: Véletlen találkozás (dúlamese)

1355. nap: Véletlen találkozás (dúlamese)

Telefon csörög, éppen igyekszem haza. Nem értem a nevet, egy nő, nagyon gyorsan beszél, segítsek neki, 40 hetes kismama, hangzavar van körülöttem, a nő a vonal végén zaklatott is, így nem lehet beszélni. Megkérem, hogy hívjon vissza fél óra múlva, addigra otthon leszek, nyugodtan tudunk beszélni. Jön a hívás később, a kismama is sokkal nyugodtabb, én is csak rá figyelek.

Negyvenhetes, a kórházban a szülésznője és az orvos átverte, meg akarják császározni, mert betölti a 40. hetet, és császáros volt az első babája. Nem ezt ígérték neki. Mindenki jól van, ezt ő nem akarja, otthagyta őket, de most nem tudja, merre tovább. A párja egy szerencsétlen eset kapcsán szinte mozgásképtelen átmenetileg, szülni sincs kivel menni, szeretné, ha vállalnám.

Kavarognak bennem az érzések, gondolatok. A lányom még nagyon pici, nem szerettem volna még szülést vállalni, csak egy-két hónap múlva. Ez az anyuka mégis hozzám jött, engem talált meg, talán nem véletlen. Egyáltalán hová menjünk 40 hetesen, ahol szívesen látnának minket?

Fővárosi kórházat ajánlok, a főorvoshoz másnap reggel (péntek) elutazik az anyuka, elmondja, mi történt, hogy bántak vele, és a főorvos minden vizsgálat után elvállalja, mehetünk hozzájuk szülni, csak orvost és szülésznőt nem lehet már választani.

Vasárnap leülünk végre beszélgetni, minden a helyén, már csak a babát várjuk. Azt hiszem, itt volt az a pont, amikor sikerült megnyugodni, nemcsak neki, nekem is.

Hétfő hajnalban telefon csörög, folyik a víz. Fájások még nincsenek, pihenünk mindketten. Később újra telefon, szeretné, ha lassan mennék, és indulnánk utána Pestre, szerencsére a fájások is egyre intenzívebbek.

Megérkezünk a kórházba, még sötét van, hamarosan letudjuk a kötelező köröket, papírokat, vizsgálatot, és utána már tényleg békén hagynak minket. Anyuka hamar rá tud hangolódni a babájára, nagyon jó látni, hogy milyen szépen haladnak, semmi más dolgom nincs, csak megerősíteni benne, hogy minden, amit csinál, tökéletes.

Baba szívhangja többször lejjebb van, az orvos, szülésznő kezd sürgölődni körülöttünk. Méhszáj eltűnt, lehet nyomni. Baba nem akar lejjebb jönni, nem tudják, miért. Próbálunk pózt váltani, így sem megy, szívhang többször kicsit lejjebb, látom, hogy már aggódnak körülöttünk. Anyuka kezdi azt hinni, hogy ő nem csinál valamit jól, talán sikerül megnyugtatnom kicsit, de ő is látja, hogy többen lesznek a szobában. Ki akarnak küldeni, vákuum lesz. Nem akarom itt hagyni, már megint szólnak, ki kell mennem.

Az ajtó előtt toporgok kb. fél percig, amikor visszaengednek, mindjárt meglesz a baba, nem lesz vákuum. A megkönnyebbülést le sem lehet írni. És tényleg, éppen csak visszaérek, és meg is születik egy gyönyörű, egészséges kisfiú. Nem sír, csak pislog az anyukájára, és összebújva töltenek még több mint egy órát.

Megcsinálta, megcsinálták… Császáros előzmény után, hogy az orvosa és a szülésznője cserben hagyta, utolsó pillanatban intézményt váltva. Egy nő ereje, kitartása, egy anya küzdelme azért, hogy a gyermeke úgy születhessen meg, ahogy neki a legjobb.

Köszönöm, hogy felém sodorta őket az élet, köszönöm, hogy részese lehettem.

N-M. Zs.

Merse születése anyaszemmel > > >

Másik dúlamese, ahol én voltam a dúla > > >

Saját gyermekem születése császármetszéssel: Szabolcs > > >
Saját gyermekem születése: Emese Nelli > > >

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.