A legutóbb megjelent mesék
1211. nap: Mint erdei vad/Nem e világi létben lebegve (Gergőnk születése)
...Annyira rossz, hogy egy szülés fantasztikus boldog élményébe ilyeneket kell megélni. Olyan, mintha egyik percben az ember a felhők fölött lenne, másikban meg valami iszonyú hideg, mocsaras sötét helyen kétségbeesve… Miért kell ez? Annyira kicsin múlik, hogy ne így legyen…
Tovább
1210. nap: A legkisebbik nagy, Boróka születése
A hálószobába mentem, az ágyra támaszkodtam és letérdeltem, közben a Péter kezébe kapaszkodtam. A következő összehúzódással Boróka elindult kifelé, én pedig kiabáltam. Még soha életemben nem kiabáltam ennyire és ilyen felszabadultan. Elképesztő érzés volt érezni, ahogy a kis test áthalad a testemen. Egyszer csak ott volt.
Tovább
1209. nap: A középső nagy, Benedek születése
Utolsó pillanatban szóltam, hogy kérek gátvédelmet. Szerencsére, rugalmasak voltak és készségesek. Az ötödik nyomásra kint is volt, előbb a feje, a következőre pedig a kicsi teste. Hasamra tették, átöleltem, elvágták a köldökzsinórt. „Ne!” – mondtam, de megint elvitték. „Fázik” – mondták…
Tovább
1208. nap: A legnagyobb nagy, Róza születése
És akkor jött az, ami még nem volt. Forró, bizsergető forróság borított el. Most mi van, néztem körül. Szülök, itt áll körülöttem vagy öt vadidegen ember, és nekem orgazmusom van? Ezt a hülyeséget, biztos nem vagyok normális…
Tovább
1207. nap: Hogyan csinálják a profik (Levente születése)
Most először végre megtudtuk, hogyan csinálják a profik a szüléskísérést. Mi két szülés után is csak amatőrök voltunk, most láttuk, hogy ők mindent előre odakészítettek, vizet forraltak, az olajokat készítették, sőt, nekem egy térdeplő helyet alakítottak plédből…, csak néztünk nagyokat, már amikor épp nem koncentráltam jó nagy levegőket véve az összehúzódásokra.
Tovább
1206. nap: A kilencedik, a legkisebb – „Isten áldja meg ebben a szép állapotban!”
Örülök, hogy megtaláltuk Ágiékat. Jó volt vele szülni, sokkal jobb, mint kórházban. Amikor meghallják, hogy hány gyerekem van, mindig azt szokták mondani, hogy „akkor te biztosan könnyebben szültél, mint én”. Hát nem. Egy könnyű szülésem sem volt.
Tovább
1205. nap: A nyolcadik – nem akartam elengedni
Aztán egyszer csak minden abba maradt. Tök jól éreztem magam. Eltelt húsz perc(!) egyetlenegy összehúzódás nélkül. Kezdtem virgonckodni, jól érezni magam: ha-ha mégis megúszom! Az orvos, egy nő, kezdett ideges lenni, és utasította a szülésznőt, hogy adjon oxitocint.
Tovább
1204. nap: A hetedik – a szülés nagyon intim dolog
Este telefonáltam Áginak, hogy jöjjön el. El is jött, de nagyon fájt a feje, kérdezte, nem lenne-e baj, ha ő lefeküdne a másik szobában. Én mondtam, hogy egyáltalán nem baj, én teljesen jól elvoltam a férjemmel. Szokás szerint kicsit hangos voltam, de nem volt semmi vészes.
Tovább