A legutóbb megjelent mesék
1299. nap: Az Alpok tetején (Ábel születése)
A szavaknak erejük van. És egy-egy hangsúlynak, hanglejtésnek is. És egy ilyen helyzetben az ember nem arra vágyik, hogy leszúrják, mi miért hiányzik, hogy miért járt ennyi helyre vizsgálatra, hanem hogy figyeljenek rá, hogy biztonságban érezze magát, és segítsenek neki.
Tovább
1298. nap: Elaltat, ha nem hagyom magam
Az ügyeletes orvos kitámolygott, a gatyája le volt csúszva a fenekéről, a múltkori takarítónő bejött, egy másik szülésznő a nyitott ajtóban kukucskált. A tolófájások között próbáltam szólni, hogy menjenek ki és csukják be az ajtót, de nem mozdultak. A dúlám is kérte, de nem, maradtak.
Tovább
1297. nap: Csendben tűrtem
Amikor nyögni akartam, és rám szóltak, hogy maradjak csendben, akkor bocsánatkérések közepette magamba fojtottam, amikor azt mondták, ne nyomjak, mert más dolguk van, akkor megpróbáltam kibírni. Amikor a szülésznő szétfeszítette a lábam a kengyelbe a kényelmetlen szülőasztalon, akkor csendesen szenvedtem.
Tovább
1296. nap: Akire vártunk
Az első gyermekem születése után közvetlenül teljesen elégedett voltam a szülésemmel, egy-két dolgot bántam, hogy úgy alakult, ahogy, de ahogy egyre több és szélesebb információt gyűjtöttem, egyre világosabbá vált, hogy lehetett volna máshogy is... nagyon máshogy...
Tovább
1295. nap: Aki nem kérdezett, csak jött…
Ekkor jött a feketeleves, mivel nem akart beilleszkedni a szülőcsatornába, meg az utolsó centi nem akart elsimulni, így a következő fájásnál dokinéni próbálta elsimítani… És azt kell mondjam, én nem éreztem fájdalmasabbnak ezt a fájást, mint a többit, lehet, azért, mert már majdnem teljesen ki voltam tágulva… Ekkor repesztették meg a burkot is, a fájásaim jól be is erősödtek, de a gyerök nem mozdult…
Tovább
1294. nap: Égből pottyant Domonkos
Jött az erő, az ősi erő,/Éreztem, hogy mindent elsöprő./Kértem, hívtam, hogy vigyen el,/Hol mi vagyunk csak, más senki sem./Két angyal mellettünk állt,/Soha nem lépték át a határt...
Tovább
1293. nap: Barlangból a fényre (Julianna)
Egyszer csak azt éreztem, hogy most azonnal elmennék egy erdőbe vagy egy barlangba, és nem vinnék magammal senkit. Ez azért furcsa tőlem, mert Bodza kutyám minden nagyon nehéz vagy éppen szép pillanatban mellettem van, amióta együtt élünk. De most őt is elküldtem magam mellől.
Tovább
1292. nap: A vasat kell fogni (Imi születése)
Hipp-hopp felkerültek a lábaim a kengyelbe, a biztonság kedvéért oda is erősítették őket, nehogy tévútra menjenek. Fogtam volna Zoli kezét, de folyton mondták, hogy a vasat kell fogni, és azt is, hogy mikor kell nyomni. Hát ők tudják jobban, én még sosem szültem, bezzeg ők mennyi szülésnél voltak már az elmúlt harminc évben.
Tovább