A legutóbb megjelent mesék
27. mese: Biztonságot kerestem, pokolt leltem
Aztán megérkezett anyósom is, mert kértük, hogy hozzon forrásvizet, mert elfogyott, és én nagyon megszomjaztam. Mondtunk neki, hogy lehet, hogy megpróbálom itthon megszülni a babát. Eléggé aggódó arcot vágott, de ezért elfogadta ezt a döntésünket. Nem is maradt sokáig. Két-három percesek lettek a fájások. Úgy döntöttem, hogy bemegyek a kórházba. Úgy éreztem, hogy ott biztonságosabb lesz.
Tovább
26. mese: Hangok és feladatok (Juliska születése)
Most, amikor Juliska született, hihetetlen, jóleső és ijesztő üvöltés támadt belőlem. Olyan, ami nem maradt abba. Nem lehetett irányítani. Csak átadni magam a kiabálásnak. Elképesztő, hogy ez is én voltam. Annyi sok óra néma vajúdás után… Egy ilyen erős hang él bennem! Ez ám a meglepetés. Ez ám a titok. És azt jelzi nekem, hogy bírom. Meg bírom szülni. Hogy annyit kapok, amennyit bírok.
Tovább
25. mese: Kontúrok (Andris)
Olyan vagyok, mint a szántó, miután bevetették, learatták, s a csupasz tarlót átforgatták, had’ pihenjen a föld! A barázdák nyomán ezernyi érzés szabadul fel, mert ki kellet nyílni testestől-lelkestől. Évtizedes emlékek és benyomások a szüléseimből, az életemből. Boldogság, fájdalmak, harmóniák, lelkiismeret-furdalás.
Tovább
24. mese: Gyorsan és pontosan (Alex születésének története)
Nagyon gyors és intenzív volt a szülés, kéjgázt használtam. Egyetlen tolást éreztem, amit nehéz volt visszatartani. A babát megpillantva ugyanazt éreztem, mint az elsőnél (bár az első szabályosan sokkolt), hogy milyen szép! Folytak a könnyeim, amelyben benne volt az öröm, a megkönnyebbülés és a tudat, hogy most már hiszem, hiszen látom!
Tovább
23. mese: Könnyű is és nehéz is (Márk születésének története)
Nehezen tudtam magamban helyre tenni azt, hogyan lehet egy gyors szülés mégis nehéz. Röviden két következtetésre jutottam: az egyik az, hogy minden érzés jogos, ami a szülés alatt elönt bennünket. A másik pedig, hogy normál szülés esetén minden úgy jó, ahogy történik.
Tovább
22. mese: Ez volt most az én ritmusom (Viola)
Háromnegyed hatkor nézem az órát. Most van elegem. Már nem akarok szülni, fáradt vagyok és nyűgös. Egy kötéllétra lóg a plafonról, pár napja szerelték föl. Számomra életbevágóan fontos. Csak ebbe kapaszkodva jó lenni. A medencémhez ne érjen senki és semmi, se ülni se feküdni nem jó.
Tovább
21. mese: Szétszakadok (A negyedik babánk születése)
Lassan kinyomássá alakultak a kontrakciók. Káromkodtam rendesen, annyira pihenni vágytam volna már. De nem, nincs megállás, újabb hullám jön. Jajjj, mikor lesz már vége??? Letérdeltem az ágy elé, de a jobb lábam újra és újra elzsibbadt, így felálltam és a radiátorra támaszkodtam. Amikor már csak üvölteni tudtam a szétszakadokérzéstől, akkor bújt ki a fejecske, a következő kontrakciónál pedig megérkezett a kisbabánk!
Tovább
20. mese: „Gyere, mert megvárlak!” (Ádám születése)
Egy adott ponton úgy éreztem, hogy szétszakad a testem, de tudtam, hogy már nincs sok hátra. Az egész alfelem borzasztóan szúrt és égetett, abszolút nem érzékeltem, hogy a bába borogatja, tartja a gátamat. Arra a pillanatra tisztán emlékszem, amikor megszületett a fejecske. Határozottan éreztem, hogy mozgolódik bennem a kis emberke, igyekszik kiszabadulni a szorításból.
Tovább
