igaz történetek szülésről, születésről

1036. nap: Gátvédelemmel (a negyedik, Eszter születése)

Megjelent: 2013. aug. 6.

Kissé eltűnődtem az otthonszülés lehetőségén, de aztán (az első történetemnél kifejtett okok miatt) inkább maradtam a járt út mellett. Eddigre már láttam, hogy nem egyszerű jó szülészorvost találni, de ezúttal is elég nagy, sőt még annál is nagyobb szerencsém volt, amikor kissé rezignáltan eldöntöttem, hogy követem egy barátnőm példáját, akivel egy napra voltunk kiírva, mindketten a negyedik lányunkkal. Középkorú orvos volt a választottja, és persze a generációjára jellemző atyáskodó hangnem is ismerős volt, de valahogy mégis úgy éreztem, hogy elég jó lesz nekem is, és csak pozitívan csalódtam.

Ez a tekintélyes, idősödő orvos ugyanis a lehető legtiszteletreméltóbb alázattal vonult vissza a szülőszobában, amikor látta, hogy sima szülésnek ígérkezik, hogy átadja a terepet a nálánál jóval fiatalabb szülésznőnek, aki értett valamihez, amihez ő nem: a gátvédelemmel való szüléshez. A doktor mindvégig ott maradt, végig nagyon támogatóan asszisztált, de nem avatkozott közbe. Én ezért végtelenül hálás voltam ennek az orvosnak, és természetesen a szülésznőnek is, aki egyébként nem volt olyan elragadó teremtés, mint az első szülésznőnk, de nagy szakértelemmel, lelkiismeretesen ellátta a feladatát, és számunkra ez volt a lényeg.

A negyedik lányom idősebb nővérei legjobb hagyományait követve szorgosan igyekezett kifele, és bár fekve nyomtam ezúttal is, alig pár tolófájás után megszületett. (Szülőszéknek helye sem lett volna ebben a leharcolt szülőszobában, viszont a lábamat sem kötözték ki, ami igazán kellemes meglepetés volt.) Végre először úgy tehettem mellre a picikémet, hogy közben nem szurkálták az alfelemet. Ez igazán kellemes és bensőséges élmény volt így mindannyiunknak, sokkal kellemesebb és bensőségesebb, mint a korábbi szüléseim záróakkordjai.mind

Ha legálisan lehetett volna, a negyedik gyermekemet itthon szültem volna, és kicsit sajnálom, hogy ez az élmény kimaradt az életemből. Ennél jobban sajnálom, hogy a gyermekeimnek át kellett élniük a kórházi születéssel együtt járó mindenféle traumát. De ahogy mondani szokták, legjobb tudásom szerint, a legjobb szándékkal döntöttem, és azt hiszem, összességében véve így is sokkal szerencsésebb vagyok, mint a legtöbb asszony, aki ebben az évtizedben Magyarországon kórházban adott életet a gyermekének.

Nagy szeretettel üdvözöllek, és kívánok Neked kitartást. El tudom képzelni, hogy jelen helyzetedben kevéssé vigasztal, hogy egyszer még Semmelweis Ignáccal fognak egy sorban emlegetni, de nem hiábavaló az az áldozat, amit hoztál, hiszen egyre többen vagyunk olyan anyák és gyermekek, akik elsősorban a Te munkádnak köszönhetik, hogy egyre humánusabb körülmények között folynak a szülések (a kórházi szülések is) Magyarországon. Reméljük, hogy ez a tendencia folytatódik, és legalább ennyire remélem, hogy eljön az igazság pillanata számodra is, és mihamarabb rehabilitálnak. Részemről igyekszem ehhez mindazt megtenni, ami rajtam múlik… Ez nem sok, de szerencsére nem vagyok egyedül.

T. O.

Laura > > >
Rebeka > > >
Jozefa > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.