A legutóbb megjelent mesék
1147. nap: Mind a mai napig hiányérzetem van (Lili születéstörténete)
Fájt, de nem borzasztóan, még viccelődni is volt erőm, nevetgéltünk két fájás között. Nemsokára jött a doktornő, megvizsgált, és azt mondta, szülni jöttünk, nem pihenni. A jókedvem hamarjában elszállt. Nagyon rosszul érintett a megjegyzése. Szidásnak éreztem. Megállapította, hogy megrepedt a burok, és tiszta a víz.
Tovább
1146. nap: A tavasz hírnöke
Kértem két tolófájás között a segítőket, hogy bátorítsanak, mert én tényleg az erőm végére értem. Tényleg megfordult a fejemben, hogy mi van, ha nem jön ki, mert elfogy az erőm?? Hirtelen el tudtam képzelni azt a lelkiállapotot, amikor a vajúdó nő azt kiabálja: Szedjék ki belőlem a gyereket!...
Tovább
1145. nap: Mindig tudtam, hogy van egy fiam, Nimród, aki végre megérkezett!
Szóval, annyira jó volt, a „szüléscsata” az „aranytojásban”, amibe Móni berakott, és vitte, vigyázta. Olyan szinten középen volt, hogy én csak utaztam a tenyerén, bennem dúlt a harc, a fájdalom versus tágulás, a tágulás fájásának gyönyöre, a szakadás metsző, kezelhetetlen gyilkos bezárása.
Tovább
1144. nap: Panaszmentes várandósság, komplikációmentes szülés – soha többet kórházban
Amikor beléptem a hagyományos szobába, felültem az ágyra. Rögtön elkapták a lábaimat és feltették a lábtámaszra. Mint egy hátára fordított bogár, úgy éreztem magam. Elmondtam, hogy ülni szeretnék. Mindenki elengedte a füle mellett, folytatták a kikötözésem tovább. Ekkor a férjem nyomatékosan megismételte: „Azt mondta, hogy ülni szeretne!”
Tovább
1143. nap: Lábujjhegyen (Emma születése)
Sosem felejtem el azt a képet, amin Geréb Ágnes egy méhlepényt mutat egy kislánynak egy otthonszülés végén. Ez még akkor sok (sokk) volt nekem.
Tovább
1142. nap: Egy jól összeszokott csapat (Csongor születése)
Éjfél előtt próbáltuk hívni a segítőket, de nem voltak elérhetőek. Kicsit aggódni kezdtem, mert nem volt olyan tervünk, forgatókönyvünk, hogy valamelyik kórházban landolunk… Ágival is beszéltünk, még így távolról is olyan megnyugtató és erősítő volt! Úgy éreztem, hogy minden rendben van, és ha kell, kettesben leszünk meg hármasban!
Tovább
1141. nap: Ha másképpen nem megy, megoldjuk mi ketten (Csongor és a nagycsalád)
Felmerült valahol ambuláns szülés lehetősége is, de igazából próbáltam figyelmen kívül hagyni, nem elmélyedni ebben a gondolatban. Tudtam és akartam, hogy otthon szülhessek. Nem volt B verzió. Ezért egy másik Ágit kerestem fel, s kértem, hogy segítsen majd, ha kell. Ő sem mondott biztosat, de azért én reménykedtem.
Tovább
1140. nap: Az első, twitteren közvetített otthonszületés (Csanád)
Elképzelhető, hogy hamarosan Magyarország első, twitteren olvasható otthonszülését közvetíthetem itt...
Tovább