A legutóbb megjelent mesék
1155. nap: Jó volt az időzítés (Nimród születése)
Szépen tágult a méhszáj, csak valami lebeny ment mindig oda, ami nem engedett téged. Volt egy pont, amikor azt hittem, nem tudsz kijönni, kórházba kell menni. Hívtalak, hogy gyere! Várunk nagyon!
Tovább
1154. nap: Gyorsan és bátran (Vitéz születése)
Jó volt veled együtt táncolni, de megint sokszor megakasztott a derekamba húzódó erős fájdalom. Imádom a muskotályzsályás borogatást. Szerettem volna megvárni a születéseddel Ágit. Engedjem, teljesen, vagy kicsit tartsam? Hol az idő? Te tudod a legjobban, mikor kell megszületned. Átengedem magam.
Tovább
1153. nap: A szülésben benne van az élet és halál (Kicsi Virágunk születése)
Ekkor tört fel belőlem az ordítás. Nem a fájdalom hozta ki, hanem az erőösszeszedés. Éreztem, hogy jössz előre, és édesanyámat hívtam segíteni (hétéves voltam, amikor meghalt). Nagyon ott volt, éreztem.
Tovább
1152. nap: Győzött a császár (Hunor születése)
Legalább szembenéztem a tényekkel. Ember tervez, Isten végez. Ez valahol szép dolog is. A szülésnél, várandósságnál végig ezt érezheti az ember. Nem teljesen a maga ura. Nem (csak) ő dönt. Nem lehet eldönteni, mikor lesz a szülés napja és hogyanja.
Tovább
1151. nap: Megszelídült ősasszony (Villő története)
Fél óráról fél órára növekedett a fájdalom, és ugyanúgy pittyegett a gép, ahogy Bíbor jajongott. Jajongott, inkább üvöltött, mint egy ősasszony. A vége felé egyre bizonytalanabb voltam, hogy jó-e, hogy ott vagyok, jó-e az, amit csinálok, vagy egyáltalán mit csináljak.
Tovább
1150. nap: Tényleg van az a bizonyos erő (Villő születéstörténete)
Csuklott a fejem, nem bírtam tartani. Próbáltam kinyitni a szemem, de nem tudtam, ólomnehezek voltak. Ültem a labdán és kapaszkodtam az ágyrácsban. Az járt a fejemben, olyan jó lenne előre dőlni az ágyra, de nagyon magasan volt.
Tovább
1149. nap: Meg nem született
Odafordította a monitort, hogy nézzem meg én is, nincs ott semmi. Még most is élénken él bennem a monitor képe és az üresség, amit akkor éreztem. Felírt vérzéscsillapítót. Elolvastam a betegtájékoztatóját, amelyben az állt, szoptatás alatt nem szabad használni. Még jó, hogy jeleztem az orvosnak, még szoptatok.
Tovább
1148. nap: Mintha nem is vele történt volna (Lili története)
Izgatottan és boldogan mentünk a kórházba. Eleinte minden rendben volt. Aztán elindultunk a lejtőn lefelé. A doktornő megjegyzésével kezdődött: „szülni jöttünk, nem pihenni”, majd két férfi polcot szerelt. A vajúdás kezdett leállni. Bekötötték volna az infúziót, de nem találták el a vénát többedszerre sem.
Tovább