igaz történetek szülésről, születésről

926. nap: Harmadik fejezet (Sógor)

Megjelent: 2013. ápr. 18.

Amelyben napvilágot lát leginkább háromszög alakú fejjel ellátott gyermekünk. Jókora pánikkal jár, hogy a kórházat a Születésházra cseréljük. Megtudjuk, melyik vásárlónak mi a panasza a bioboltban, és nagy élményekkel hazatérünk.

Tulajdonképpen minket semmilyen bántódás nem ért a kórházi környezetben, legalábbis akkor ilyet nem vettünk észre. Harmadik gyermekünk mégis a Születésházban született, amiről legtöbb ismerősünk, barátunk és rokonunk úgy vélekedett, hogy ennek aztán végképp semmi értelme. Addigra azonban elindultunk egy úton, amiről talán nem adtunk elég egyértelmű jelzéseket a környezetünknek. Juli szerint én erőltettem, neki eszébe sem jutott volna, szerintem nekem sose jutott volna eszembe, de ő erőltette.

Kívülállók számára maga a születésházi szülés olyannak tűnt, mint amikor két ember dolgozik, egyik gödröt ás, egy meg betemeti, kérdezik, mit csinálnak, hát azt válaszolják, lehet, hogy értelmetlennek tűnik, amit csinálunk, de a harmadik társunk, aki a facsemetét rakná a gödörbe, most beteg.

Ez nem is vicc, mert nagyon komolyan előfordulhat ez a valóságban is. Elindultunk egy úton, kialakult egy helyzet, bennünk egy szellemi állapot. Néhány feltétel még nem adott azonban, ami a kívülállóknak éppen a leglényegesebbnek látszik, de nekünk meg nem, így hát a cselekvésünk számukra értelmetlennek tűnik. Mi azonban az úton éppen oda jutottunk, hogy igenis ki kell ásni a gödröt, és igenis be kell temetni, aztán majd megjön hozzá a facsemete is.

Szóval Juli bejárt a kórházba egy kedves Doktorhoz, aki azt mondta, hogy ő szülőszékes szülést képzelt el. Nem magának, mert doktor Úr volt, nem pedig doktor Nő, de Julinak is hiába képzelte el végül. Elmentünk Ágihoz az információs hétre, én telis-tele előítéletekkel. És hát hallgattunk, hallgattunk… Ritkán adom fel az előítéleteimet, de most feladtam.

A szülés estéjén összekészülődtünk, és mondtuk a szüleimnek, hogy ne aggódjanak, de a Születésházba megyünk. Nem is aggódtak, mert majdhogynem elájultak. Komoly rémületet okoztunk idősödő szívüknek.

Bementünk és – ha nem is szülőszéken, de – kiugrott a kisfiunk, aki később a „Sógor” becenévre hallgatott. Mosolygós volt, nagyfejű, mint a többiek, vagy talán még nagyobb fejű. Az egész tiszta álomszerű volt. Szokatlan is, de álomszerű is, ahogy a kisfiam mellett feküdtem, a környéken reggel olajokért kolbászoltam, reggelit vittem, odafeküdtem, felkeltem…

Az olajokat készségesen elém tette egyébként a bioboltos néni, aki minden vásárlóra misztikusan rákiáltott és megnevezte emberfeletti tudománnyal, mi is a baja, miért jött. „Székrekedés!” – kiáltotta, de nem nekem, másnak, mert nekem nem kiáltott semmit, csak azt mondta, hogy regisztráljak biotermelőnek, és akkor átveszik majd a csicsókát.

Olyan szép volt és olyan álomszerű, hogy nem is lehet leírni. Nem tudtam megszokni a kórházban sem, de itt aztán még úgy sem, hogy egy pillanat alatt megjelenik egy kis Ember a semmiből, az Életnek egy ilyen hatalmas csodája, hogy villámfényességgel ragyog bele a világba, hirtelen összekapcsolódik előttem az Ég és a Föld és egy pillanatra, mintha mindent megértenék.

Így született Sógor, mérhetetlen nagy és háromszög alakú fejével.

K. B.

Összefoglaló Apamese > > >
Julcsika születése Anyamese > > >
Julcsika születése Apamese > > >
Bobó születése Anyamese > > >
Bobó születése Apamese> > >
Sógor születése Anyamese > > >
Jankó születése Anyamese > > >
Jankó születése Apamese > > >
Josti születése Anyamese > > >
Josti születése Apamese> > >
Josti születése Testvérmese > > >
Misike születése Anyamese > > >
Misike születése Apamese > > >
Misike születése Testvérmese > > >
Balázs születése Anyamese > > >
Balázs születése Apamese > > >
Balázs születése Doulamese > > >
Balázs születése kívülállóként > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.