1063. nap: Egy fiúcska elvesztése
Rosszul voltam végig. De azért készültem, hogy újra megváltozik minden… Mérges voltam, mert nem így szerettem volna…, de így volt.
Egyedül, megint egyedül. A pocakos álmodozások örömkönnyekkel már megint nem valósulnak meg. Marad az aggodalom: ki van bennem, ugye egészséges, ugye menni fog a szülés?!
Krisz még mindig ki van az első szüléstől, legszívesebben ezt kihagyná… Menekülni, töltődni… Krisz a tengerhez szeretne menni. Én inkább egyedül akarok lenni, de Hannától nem tudok még elválni.
Repülés Korfura, kínszenvedés, meleg, spórolás, feszültség, hiány, hiány, hiány, összeveszés, pecsételő vérzés, telefon Áginak – pihenni kéne. Hát nem tudok pihenni, egy percre sem érzem jól magam.
Végre indulunk haza. Leszállás után felállok a repülőn, nagy folt van a széken. Elfolyt a magzatvíz? Ó, ne! A vérzés még mindig csak elenyésző, a baba mocorog, remélem, jól van. Kétségbeesetten próbálom szeretgetni végre, ráfigyelni, nem magamra és a problémákra. Felpolcolt ágyon fekszem egy hétig, jólesett a megnyugtató hangotok a telefonban, de nem volt elég! Látni, tudni akartam, hogy mi van a babával. Te mondtad, hogy a kórházban valószínűleg mi várhat ránk. Idegileg kikészülve kihívtuk az ügyeletet egyik este – menjünk kórházba, eddig miért nem mentünk, ki az orvosunk, igeen? Kezdtük érezni a negatív megkülönböztetettséget.
Éreztem egy furcsa, nagyobb mozdulatot és többet nem. Tudtam, hogy vége – félelmetes érzés volt. Beindult a vérzés is… Nem akartam felkelni, féltem. Hívtuk a mentőt. A mentős teljesen ki volt, amikor meghallotta Ági nevét. Megígértem neki, hogy ha megmarad ez a baba, akkor kórházban fogom megszülni, így végre lehiggadt. Sok vér, nagy adag valami csusszan ki belőlem. Abban a pillanatban vége szakad a 16 heti rosszullétnek.
Mérges doktortól kérem, hogy előbb had legyen ultrahang, és csak utána vizsgáljon meg, de nem engedi. Vizit: még ha lenne is szívhang, akkor is be kell indítani a „szülést”, mert én fontosabb vagyok, mint a baba…
Tabletta, vajúdás, durva vizsgálatok, irány a műtő, altatás. Szerettem volna látni, nem tudom láttam-e, vagy csak a képzeletem produkált egy képet. Azt őrizgetem, és jólesik, hogy ennyi marad itt is belőle!
K. N.
Hanna > > >
Sámuel > > >
Naomi > > >
Véletlenül kiválasztott mesék.
- 1707. nap: Szeretettakaró (Lídia születése)
- 1818. nap: „Legalább az arcát szeretném látni!”
- 1514. nap: Elképzeléseinket feladva – kórházban (Magda születése)
- 832. nap: Van remény (Előszó)
- 1253. nap: Ne nagyon terjesszem, hogy nem fáj annyira (Lillian szülése)
