1354. nap: Tüsszentés, avagy minden értünk van (Merse születése)
Sem az út, sem a kórházba kerülés nem lassított le. Bedobtam a gyeplőt, és hagytam magam sodródni. Szétrúgtam az ágyat, és kiabáltam. Csak nők voltak körülöttem. Egyébként mit keresnek a férfiak a szülésnél?
Tovább
1294. nap: Égből pottyant Domonkos
Jött az erő, az ősi erő,/Éreztem, hogy mindent elsöprő./Kértem, hívtam, hogy vigyen el,/Hol mi vagyunk csak, más senki sem./Két angyal mellettünk állt,/Soha nem lépték át a határt...
Tovább
1275. nap: Vele lett kerek a családunk (Ábel születése)
Úgy érzem, ha nem kaphattam volna lehetőséget a szülésre két császár után, nem vállaltam volna a negyedik császármetszést, és most sokkal, de sokkal szegényebbek volnánk.
Tovább
1274. nap: Még az unokáim is sokszor fogják hallani (Lehel születése)
Mint utóbb kiderült, kevesebbet kiabáltam, mint ahogy emlékeztem rá, de arra tisztán emlékszem, hogy nagyon sokat óbégattam a branül miatt… Pokoli fájdalmaim voltak, de engem valahogy mégis az a rohadt branül zavart a kézfejemben.
Tovább
1159. nap: Én is tudok szülni, ha hagynak! (Lucus Mucus)
Ekkor egy focimeccshez kezd hasonlítani a jelenet. Mindenki drukkol és szurkol ennek a kislánynak. Anyukám kántálja minden tolásnál, hogy „Nyomjuk!”, és velem együtt nyom. Ha nem fájna ennyire, azt hiszem, hangosan nevetnék a jeleneten.
Tovább
1151. nap: Megszelídült ősasszony (Villő története)
Fél óráról fél órára növekedett a fájdalom, és ugyanúgy pittyegett a gép, ahogy Bíbor jajongott. Jajongott, inkább üvöltött, mint egy ősasszony. A vége felé egyre bizonytalanabb voltam, hogy jó-e, hogy ott vagyok, jó-e az, amit csinálok, vagy egyáltalán mit csináljak.
Tovább
1150. nap: Tényleg van az a bizonyos erő (Villő születéstörténete)
Csuklott a fejem, nem bírtam tartani. Próbáltam kinyitni a szemem, de nem tudtam, ólomnehezek voltak. Ültem a labdán és kapaszkodtam az ágyrácsban. Az járt a fejemben, olyan jó lenne előre dőlni az ágyra, de nagyon magasan volt.
Tovább
1102. nap: Amire azt mondták, nem lehet (Emese Nelli)
Megérintettem a fejét, és ez újabb erőt adott. Nem siettettek, nem mondták, hogy mikor kell nyomnom, hagyták, hogy a lányommal úgy dolgozzunk össze, ahogy az nekünk jó.
Tovább