igaz történetek szülésről, születésről

969. nap: Már nem fogadtam meg semmit (Simon születése)

969. nap: Már nem fogadtam meg semmit (Simon születése)

Nehezen fogadtam a harmadik baba jelentkezését kezdetben. Sokat és sokáig voltam rosszul az elején (ez fokozódott a számok növekedésével). Amikor megtudtam, hogy ő is fiúcska lesz, már nagyon örültem és vártam.

Az orvosom közben kórházat váltott, követtem őt oda. Azzal nem számoltam, hogy ő is megváltozik. Programozott szülést javasolt az ügyeleti idejére a 38. héten. Nemet mondtam a felajánlásra, mondván, hogy a rendelt idejében szülessen, azt szeretném. Ő nem így szerette volna, így javasolt egy magzatvízvizsgálatot, ami után rosszul lettem, estére belázasodtam. A hasamtól nem láttam, mi történt odalent.

Másnap, az ügyeleti idejében infúzióval a kezemben a szülőszobán voltam. Sírtam, tiltakoztam, de hiába. Ezt a szülésemet fájlaltam a leginkább. Erőszakként éltem meg, hogy ennyire nem számított, amit én szerettem volna. Pontosabban, elkerülni szerettem volna: az infúziós kierőszakolt szülést.

Amúgy volt kád, amiben hűtőfürdőzhettem. De borzasztó volt lázasan, kimerülve, vacogva vajúdni. Volt labda, amiről akkor még fog4.2almam se volt, mire való. Meg nem mutatta senki. A bordásfal pedig inkább ijesztő volt, mint szülőszobába való nekem akkor.

Nagyjából hat óra múlva meg is született a második fiacskám, nekem hatalmas méretekkel (3950 gramm), gátmetszéssel, hanyatt fekvésben.

Mivel végképp nem gondoltam folytatásra, nem fogadtam meg semmit a jövőre nézve. Ez is dugába dőlt, mert lett folytatás…

B. Cs.

Angyalkák > > >
Dusán > > >
Dafna > > >
Emma Dorka > > >
Boján Benjamin születése – anyaszemmel > > >
Boján Benjamin születése – testvérszemmel > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.