igaz történetek szülésről, születésről

468. nap: És csak nevettem (Benjamin)

468. nap: És csak nevettem (Benjamin)

Az ötödik gyermekünket vártuk. (Négy kórházi után az első otthoni szüléssel.) Én már nagyon türelmetlenül. Melegem volt, nagyon gömbölyűnek és elnehezültnek éreztem már magam. Mindenféle szelíd trükköket bevetettünk, hogy kicsalogassuk őkelmét, de csak teltek a napok, és nem történt semmi. Már elhagytuk a terminus napját is, és az egyik bátyus azon izgult, nehogy elvegye az ő szülinapját, azaz nehogy pont azon a napon szülessen meg. De az a nap egyre közeledett.

Aztán pénteken, 13-án ‒ amin többen poénkodtak is ‒ este, amikor elnyúlva pihegtem a kanapén, fél 10-kor megrepedt a burok, és jó sok, meleg magzatvíz lepett meg. Mivel ilyen élményem még nem volt, és nagyon váratlanul ért, előzmények nélkül (én az összehúzódásokat vártam), enyhén pánikolós hangon kértem törölközőt férjemtől, miközben áztattam a kanapét.

A kisebbik bátyus gyors ütemben indult a barátainkhoz aludni, nem akart jelen lenni a szülésnél. A nagyobbik bátyus a nagypapánál. A kisebbik nővér (hatéves) épp alváshoz készült, apácska segített neki. A nagyobbik nővér, a párom és én nagyon örültünk: végre jön a kisbaba!

Lezuhanyoztam, és vártam a „fájásokat”. Addig nem akartam riasztani senkit sem, amíg nem indul be a folyamat igazán. Talán fél óra telt el, amikor már erősödtek és sűrűsödtek a kontrakciók, de még teljesen elviselhető volt. Még várhatunk, gondoltam ‒ de rosszul.

Nagyon hirtelen zúzós, kemény összehúzódásaim lettek, és nagyon sűrűn. Nagylányom nézte az időt, és két és fél-három perceket mért. Néha összefolytak. Ekkor mondtam a páromnak, hogy hívja a bábát. Erre ő hívta a doulámat. Ekkor már egyre mélyebbre kerültem az örvénybe. Öt perc múlva riasztotta a bábákat is, de ez már késő volt.

A doulám hamar itt volt, közel lakik hozzánk. Számomra rövid idő múlva meglepetten éreztem, hogy tolnom kell. Lefordultam a kanapéról a földre (polifómra), térdeltem, ráhajoltam a kanapéra, és elkezdtem tolni kifelé a kicsit.

Nem tudom, mennyi ideig tartott, vagy hányadikra bújt ki, én nagyon gyorsnak éreztem. Jólesett a meleg borogatás a hasamon és az olaj a gátamon. Pontosan éreztem, hol tartunk, miközben teljesen belemerültem a munkába, és nevettem. Annyira egyszerű és természetes volt minden.

Megszületett a fejecske, megérintettem, és csak nevettem. Ekkor szólt a doulám, hogy adjak egy kis erőt, segítsek a babának, de valamiért a következő összehúzódás váratott magára egy kissé. Végül egy utolsó nagy tolás, és megszületett. Nem sírt, csak feküdt.

Egyszer csak vett egy nagy levegőt. Megérkezett közénk. Karjaimba vettem, és öleltem-öleltem.

Csodás volt, hogy senki sem vitte el se mosdatni, se mérni, se egyéb miatt. 0.15-kor látta meg a holdvilágot a kis Benjamin, nem „vette el” a bátyja szülinapját, ami 15-én van.

Mérés csak szemmérték alapján volt: 3700 g és 55 cm.

Kis idő múlva megérkeztek a bábák („lepénylesőbe”), megnézték a lepényt, a gátam, és mindent tökéletesen rendben találtak. Segítettek lezuhanyozni, és mindent rendbe tettek. Azután elbúcsúztunk egymástól. A nagy nővér felöltöztette a picikét, és lefeküdtünk aludni.

Ami még hátra volt az éjszakából, félig ébren, félig szundikálva töltöttem, valahányszor kinyitottam a szemem, ott szuszogott mellettem békésen, édesen, illatosan az én édes kisbabám.

B. Cs.

Angyalkák > > >
Dusán > > >
Dafna > > >
Simon > > >
Emma Dorka > > >
Boján Benjamin születése – testvérszemmel > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.