igaz történetek szülésről, születésről

834. nap: Megvan a baba!

Megjelent: 2013. jan. 16.

A második babánk se akart a doktor által kiszámolt időpontban megszületni, és engem már kezdett idegesíteni a sok kérdezősködés, és nagyon fáradt is voltam, mert a nagyobbik gyerekünk épp fogzott, és hetekig sírt éjszaka, szegény. Negyedikén elmentem a kórházba CTG-re, de olyan undokok voltak, hogy többet oda nem mentem. Szerencsére volt CTG az Alma utcában is, és utána már oda jártam, ahol tisztelettel és kedvesen bántak velem, és nem akartak megalázni.

Nyolcadikán, este fél tízkor végre elment a nyákdugó, és nem sokkal később megindult a magzatvíz. Szóltam a bábának, hogy vajúdom, és szólok, ha lehet jönni, J-t meg felküldtem az emeltre aludni. Hajnal egyig ötpercenként jöttek a kontrakciók, utána már két-három percenként, és sokkal intenzívebb és fájdalmasabb volt, mint az első szülésnél. Nem igazán volt időm leülni, enni, énekelni se volt kedvem, csak fáradt voltam, és szerettem volna megszülni a babát, hogy tudjak aludni.

A bába fél három körül jött, ismerve az előző szülésemet, úgy gondolta, hogy akkor már itt kell lennie. Az egyik tanonca vele jött. Kiderült, hogy nem hozta el a fényképezőgépét, amivel a múltkor olyan jó képeket csinált, nagyon elszomorodtam, és haza akartam küldeni, de nem hagyta magát. Húsz perccel később érkezett a másik tanonca, aki kis híján sokkot kapott, hogy én nyitom neki a kaput. Visszaszaladtam, megtámaszkodtam a konyhapultba, mert jött a következő kontrakció.

A bába azt mondta, hogy a hangomból és a viselkedésemből úgy gondolja, hogy már 9 cm-re lehetek tágulva, és menjek nyugodtan a kádba. Felkúsztam csendben az emeletre, és felébresztettem J-t, aki nagyon álmosan letámolygott. Bemásztam a kádba, és akkor már annyira fájt, hogy üvöltöttem, ülni se tudtam, guggoltam, térdeltem, próbálgattam, hogyan jobb. Felébredt a nagyobbik, és J. felszaladt visszaaltatni, így majdnem lekéste E. születését. Amikor épp nem fájt, akkor az tanoncoknak magyaráztam, hogy mi hol van. Éreztem, hogy jön ki a baba feje, iszonyúan fájt, és elkezdtem azt kiabálni, hogy „Jön a baba!”.

J. az utolsó pillanatban leért, nem tudtam a vízben maradni, minden kontrakcióra fel akartam állni, leguggoltam, és elkezdtem nyomni, mert azt akartam, hogy megszülessen a baba és ne fájjon. A bába segített, és szólt, hogy mikor nyomjam, de tudtam én magamtól is, jól együtt dolgoztunk.

Három-négy kontrakcióval megszületett a baba, és pont úgy nézett ki, mint a nagyobbik újszülött korában, én pedig azt kiabáltam, hogy „Megvan a baba!” Felkaptam, majd az „OK” jelet (thumbs up) mutattam a bábának, és mondtam: „Nézd, nem vérzek!”, mert tudtam, ő aggódott a múltkori erősebb vérzés miatt.

Majd megnéztük, hogy kislány, és észrevettem, hogy nagyon zajosan veszi a levegőt. A tanoncok megcsinálták az ágyat, és befeküdtem a kisbabával ‒ innét már nagyon halvány emlékeim vannak. A bábával megbeszéltük, hogy mi lehet a zajos légzés. A bába arra gondolt, lehet, hogy le kell szívni a váladékot, meg is próbálta, de nem volt igazán váladék, hiszen természetes hüvelyi szüléskor ez kipréselődik a babákból.

Felhívtuk egy neonatalógus ismerősünket, és ő megnyugtatott, hogy az újszülöttek gyakran zajosak, ettől nem kell megijedni. (Később derült ki, hogy E-nek refluxa van, és a zajos szörcsögő légzés ennek a következménye. Két hónapig egész nap függőlegesen volt, kendőben, mert ha vízszintesbe raktam, sírt, a reflux végül négy hónapos korában múlt el. Azóta csak akkor szörcsög, ha megfázik.)

A kisbaba szopizott, nagyon ügyesen, én meg megszültem a méhlepényt. A szopizásnál nagyon erős méhösszehúzódásaim voltak, annyira fájdalmas, hogy le kellett feküdni. A bába megvizsgálta, és a szörcsögésen kívül mindent rendben talált, a méhlepény pedig szív alakú volt, nagyon illet E. jelleméhez, egy csupa szív, nagyon kedves kislány.

8273A bába a szívét is rendben találta, és a tüdejét is tisztának hallotta. Szoptattam a babát, miközben elvágta az apja a köldökzsinórt, majd a méhlepényt betettük a fagyasztóba. Engem is megvizsgált, és szerencsére karcolás nélkül szültem meg a négy kilogramm feletti babát. Reggel hat körül felébredt a nagyobbik, és nagyon izgatott volt a „pici baba” miatt, és egyszerre mindketten szopiztak.

A bába és tanonca rendet raktak, majd elköszöntek. A bába másnap és az ötödik nap is visszajött, és levette a PKU-t. A nagyszülők is megcsodálták a babát, és délutánra sikerült kiegyezni a nevében. Ekkor jött a gyerekorvosunk is, aki alaposan megvizsgálta, és megnyugtatott, hogy ez a szörcsögő légzés gyakori, és el fog múlni. Igaza lett. Másnap kapott egy 0. éves szülinapi tortát, és megünnepeltük az új családtagot. E. háromnaposan kezdett el mosolyogni, és azóta mindenkit elbűvöl, aki ránéz.

H. Zs.

Előszó > > >
Jön a baba! > > >
Daniel > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.