igaz történetek szülésről, születésről

6. mese: Senki nem köszönt vissza – Kamilla (kora)születése

6. mese: Senki nem köszönt vissza – Kamilla (kora)születése

A 34. hetet kezdtem első várandósságomban, amikor reggel hatkor arra ébredtem (egy kivételesen átaludt éjszaka után), hogy valami folyik a lábam között, nagyon megijedtem, hogy vér. Odanyúltam, megnéztem a kezemet, és átlátszó folyadék volt, így először azt gondoltam, hogy bepisiltem, de olyan sok jött és nem állt meg, hogy biztos lettem benne, hogy ez a magzatvíz. Egyedül voltam otthon, a férjem külföldön dolgozott, így felhívtam az orvosomat, aki azt mondta, hogy menjek be a kórházba.

Felhívtam édesanyámat, aki jött és bevitt. Abból a kórházból a koraszülés miatt átvittek egy másik kórházba, ahol volt PIC is. Előtte kaptam egy tüdőérlelő injekciót. Fájásaim ritkán voltak, és így én azt gondoltam, hogy nem is kell most még szülnöm, megvárhatom, hogy a férjem hazaérjen (még négy hétig volt távol).

Az új kórházban egyből a szülőszobára vittek, ahol az ügyeletes szülésznő beöntést adott, ezután békén hagytak, elmehettem zuhanyozni, telefonálni a férjemnek, kicsit megnyugodni, befelé figyelni. Határozottan voltak fájásaim, próbáltam az órát nézni, milyen gyakoriak. Ekkor 11 óra volt kb. és tízpercenként jöttek a fájások.

Édesanyám volt velem a szülőszobán, az első vizsgálat után neki mondta a szülésznő, hogy szépen tágulok, éjfélre biztosan meglesz a baba. Meg is beszéltük, hogy az egyik nővérem jön majd be este őt leváltani. CTG-t tettek a hasamra, a koraszülés miatt, mondták. Egy nagy labdára ültettek, hogy azon vajúdjak.

A CTG számokat mutatott, megkérdeztem, mit jelent, azt mondták, hogy a fájdalom mértékét. Nekem alig emelkedett, pedig azért jöttek a fájások. Az órát megnéztem, akkor egy óra volt, és még mindig tízpercenként, de erősebb fájások jöttek. Amikor fájt, már nem tudtam beszélgetni, csak a fájások között. Vártam, hogy még ennél is sokkal jobban fog fájni.

Fél három körül homeopátiás golyókat kaptam, azokat bevettem, elkezdtem szopogatni, majd jött egy nagyon erős, hosszú fájás. Azt gondoltam magamban, hogy ez igen, ez már tényleg jó, érezhető, ez már fáj, egy erősebb levegővételnél a homeós bogyók kirepültek a számból. Erre készültem, hogy akkor most ezt a fájást kell viselnem még éjfélig, végül is ezt mondta a szülésznő, hogy akkor születik meg a babám. Jött is, és az ágyra fektetett, és azt mondta, megvizsgál, majd elkezdett kiabálni, hogy „Doktor úr, szülünk!” – ezen nevetnem kellett, mert csak én szülök, és nem is most, miért pánikol.

Amikor felnéztem, bejött egy csomó ember, köszöntem nekik, ott állt a szoba végén még vagy három nő, meg jött az orvos, de senki nem köszönt vissza. Feltették a lábamat a kengyelbe, és mondta az orvos, hogy nyomjak. Megpróbáltam, de az egyik ott álló nő közölte, hogy nem jól csinálom, mert tök vörös lett a fejem (később is találkoztunk, akkor sem lettünk jóban). Az orvos mondta, hogy csak rá figyeljek, amikor nyomni kell, akkor fogjam meg a térdem és nyomjak.

A következő jött, és nyomtam, és jött még egy, és éreztem, hogy szétszakadok, hogy most, itt ennél a fájdalomnál sose lesz nagyobb és jobb, majd azt, ahogy kicsúszik a baba. Anyám segített, fogta a fejemet, próbált velem nyomni, én meg próbáltam neki mondani, hogy takarja már el a napot, mert pont a szemembe világít. Megtörölte viszont a homlokomat, ami jólesett. És rákiabált az orvosra, hogy adják oda a babát.

Odaadták, pont öt másodpercre, éppen csak meg tudtam simogatni, és suttogni, hogy minden rendben lesz, amikor a három banya elvitte. És a következő két hétben inkubátorban volt, napi háromszor látogathattam 10-20 percre. Sokat nyugtatózták, sok fájdalma volt, minden vénáját megszúrták, mind szétrobbant, végül a köldökcsonkba tudtak branült ültetni. Hat röntgent csináltak róla, CPAP-ot kötöttek rá, légmellet kapott, majd besárgult. De ő volt a legnagyobb baba a koraszülött intenzíven (2200 grammal született), és csak 13 napig volt ott, míg mások akár hónapokat is.

Végül a férjem is megérkezett egy hét után, elmúlt a légmell, és hazamehettünk.

H. G.

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.