1257. nap: Jó kezekben vagyok (Pannika születése)
Hajni barátnőm azt mondta, hogy ne higgyem, hogy ennyi az egész, hogy ilyenek a fájások, mert olyan lesz, mint amit töriből tanultunk a középkori kínzásokról. Így hát megfogadtam, amit mondott, és vártam a nagyon rosszat, de csak nem jött.
Tovább
1256. nap: Micsoda erő van benne(m)! (Iluska születése)
Beállok a zuhany alá. Hm, ez így sokkal jobb. Jönnek a sodrások, én üdvözlöm őket, és levegőt veszek a hasamba, mintegy megnyitom magamat, mint ahogy olvastam a könyvben, ezzel is segítek tágulni. Hát így sokkal jobb! Micsoda erő van benne(m)!
Tovább
1255. nap: Jin és jangtól a protokollig (Zsuzska)
Körberajzoltuk az árnyékom körvonalát egy óriási lapra, és oda is képzeltem színeket... szürkéskék csontokra kék, zöld, narancssárga szivárvány színeket; a fejemben mint jin és jang kergette egymást két szín, és a szeméremcsontnál mint egy szem lángolt az izzó tűz... Hát mit mondjak, na.... benne voltam már nyakig ebben a szülésben.
Tovább
1254. nap: Kicsit nem értem, hogy most mi van, de oké (Borcsa születése)
Na, és akkor, ha jön a fájás, akkor nyomjak! Mi vaan?? Fogalmam sincs, mikor jön a fájás!... (Utólag mondom, hogy szerintem itt nekem semmiféle tolófájásom nem is volt, csak úgy nyomni kellett, amikor mondták...) A doki fogja a hasam, amikor úgy érzi, keményedik, akkor szól, hogy nyomjak... Kicsit nem értem, hogy most mi van, de oké.
Tovább
1253. nap: Ne nagyon terjesszem, hogy nem fáj annyira (Lillian szülése)
Hiába, hogy kórházban szültünk, mégis otthoni volt a hangulat! A férjem jelenléte és a bábák viselkedése/hozzáállása tett róla. Amikor a szülést segítő bába végzett, búcsúzáskor megölelt és megpuszilt, ami nagyon jólesett!
Tovább
1252. nap: Jó kórházi szülés (Lillian, Anglia)
A kórházak negatívumai az itteni bábák szerint: idegen zaj, fény és a nyugalmat megzavaró mindenféle dolog (akár egy „fehér köpenyes” megjelenése vagy a különböző orvosi műszerek megpillantása), szemben a szülőotthonnal és az otthonszüléssel, amelyek nyugodtabbak, és „mentőt meg mindig tudnak hívni, ha baj van”.
Tovább
1251. nap: Mese, mese, mátka
Akadtak földre szállt angyalok, kik azon felül, hogy angyalok, még lakástulajdonosok is. Akadt házukba’ kis ruha, lepedő, pelenka s nagyapó biztató jó szava. S Isten tenyerén hordozva, odaért két áldott bábácska a vasárnap délharang hangjára.
Tovább
1250. nap: Fényes, arany csillagokat láttam (Péter)
Tizenegy órakor a már egy órája egybefüggő fájdalom megállt. Szóltam, szaladtak, belevágtak egy injekciót a combomba, kézfejembe infúzió, fájások visszatértek, nyomattak, nyomtam, de hozták a vákuumot és még egy orvost.
Tovább