1249. nap: El van EZ most zsibbadva (Ágika)
Volt, amikor határozottan éreztem, ott a kórházban én ebbe a szülésbe bele fogok halni. P. azt mondta, ha tényleg meghalok, és ő túléli ezt, akkor a kislány Ági lesz, mint én, úgyis Á-val kezdődik a vezetéknevünk.
Tovább
1248. nap: Letaglózva
Kérésemre megvizsgált tessék-lássék egy orvos, megalázott, mert egy véres vattadarabot vett ki szeméremtestemből, felmutatta gúnyos mosollyal: „Ez mi?” – nem tudtam válaszolni. Azt mondta, megvan a gyerek, nem kell hisztériázni.
Tovább
1247. nap: Otthon a fürdőkádban, csatakiáltással
A harmadikkal épp beültem a kádba lazítani (korábban is jól bevált, mint ahogy Ági javasolta annak idején), amikor értesítettük a bábákat. Férjemet még zsemléért küldtem, hogy legyen a bábáknak reggeli, a gyerekek még aludtak. Mire visszajött nemsokára a zsemlékkel, szóltam, hogy jön a baba.
Tovább
1246. nap: Berlini szülőotthonban, holdszéken
Amint Ági elindított a természetes szülés útján, a várandósság, a szülés és az azután jövők még szebb csodákká váltak. Mivel nem éltünk Ági közelében, emiatt más megoldás után kellett néznünk.
Tovább
1245. nap: A testem mindent tud
Amikor a szülőorvosom meg akarta nézni kissé az „időpont” előtt a magzatvizet, nem egyeztem bele, és ekkor kitett, mondván, akkor nála nem szülhetek. Ekkor sírva menekültem Ágihoz – akiről nem tudtam még, mily sok nekünk való bölcsességet rejt magában.
Tovább
1244. nap: Szaksegítség nélkül (A csúszda – Panna)
Egy magaslaton ültem, egy meredek csúszda tetején, nagy hassal. Előttem egy erdő, magas fák alatt a mélység, meredek hegyoldal. A csúszdán teljes lendülettel lecsúszva egy kötelet kellett elkapni, hogy az ember átlendülhessen a kalandpálya következő állomására. Féltem.
Tovább
1243. nap: Valami hiányzott… (Borcsa születése)
Valami hiányzott. Évek óta gondolkozom, mi volt az. Az elfogadás. Az átmeneti szak elfogadása, a pihenésre való igényem elfogadása. Hogy kapcsolatba kerüljek a saját szülésemmel. Hogy magával ragadhasson. A háborítatlanság.
Tovább