igaz történetek szülésről, születésről

1250. nap: Fényes, arany csillagokat láttam (Péter)

Megjelent: 2014. márc. 8.

Ágika egyéves szülinapján, amikor már egyedül evett, járt, és nappalra szobatiszta volt, megbeszéltük, abbahagyom a fogamzásgátlót, és vigyázunk, és három hónap múlva kezdjük a második babában a reménykedést. Októberben én már az erős mellfájdalomtól és felerősödött derékfájásból, amely akkor már hasamba, fenekembe is átsugárzott, tudtam, hogy megfogantam, és éreztem, hogy június végén Péter napra megszületik Petikénk. Én nagyon szerettem volna Ármint és Árnikát, de P. hallani sem akart róla, kislánynevünk Nóra volt. A doki hetedik hó hatodikára írt ki szülni. Azonnal kiírta a Pipolphen+Turinált, egyujjnyira nyitott méhszájjal hordtam kisbabámat.

Ágikának megmagyaráztuk, hogy kisbaba van a hasamban, testvére lesz. Tudtunk hitelre venni egy franciaágyat, és Ágika megkapta a heverőt, és mesefigurás falvédőt csináltunk neki, kislámpát, és lepedőkből varrtunk függönyt, amit elhúzhat, és akkor az az ő szobája. Megkértük, gyalog jöjjön az utcán, hiszen már egy és háromnegyed éves volt, és így nem a kicsi megszületésekor vesszük el tőle a kiságyat meg a kocsit. A cumiról, cumisüvegről már rég leszokott. Ekkor már szépen beszélt, éjszakára is szobatiszta volt.

Csodás volt az egész babavárás, egy barátnőm orvosira járt, ő mindig nálunk volt szinte, segített is, én meg kikérdeztem a vizsgaanyagból. Rengeteget nevettünk, játszottunk. (Még nem tudtam, hogy szüléskor a második súlyos gerincsérvem is kialakult a mostani háromból.) Csak az erős gyomorégés és derékfájás felhőzte be kissé napjaimat.

Eljött június vége, már összepakolva, Ágikának minden napra egy mese magnóra mondva, és semmi, semmi. Hatodikán vasárnap azt mondtam, ha holnap nem szülök meg (most nem a csótánylepte kórházban, hanem a klinikán), akkor nagy baj lesz! Hajat mostam, dolgozgattam.

Este tévénézés közben tíz órától tízperces fájások jöttek. Szóltam P-nek, aludjon gyorsan, mert lehet, hogy hajnali riasztás lesz. Szót is fogadott, pedig jólesett volna, ha velem virraszt… Hajnali háromkor minden átmenet nélkül háromperces erős görcsök jöttek, ébresztettem P-t, keltse a kislányt, vigye a Mamához gyorsan, és hozzon mentőt. Káromkodott… majd egyedül maradtam. Úgy éreztem, otthon megszülök. Sétálgattam, mert fekve őrjítő volt, ülve kibírhatatlan.

Mentő, klinika, adminisztráció, vérvétel, borotva, beöntés, burokrepesztés, és megengedték, hogy Párommal sétálgassak a vizsgálat után, azt mondták, délre baba lesz. Amikor P. meglátott, rosszul lett, és azt mondta, ne haragudjak, de ő nem bír itt maradni. Bement dolgozni, hiszen már reggel volt. Olyan fájdalmaim voltak, hogy valójában fényes, arany csillagokat láttam.

Kilenckor fölfektettek, állandó vérnyomásmérőt kapcsoltak rám, nagyon rosszul voltam, nem láttam csak szürke homályt, hívtak szemészt, brutális vízhajtót kaptam vénásan, állandóan ágytálért könyörögtem. Tizenegy órakor a már egy órája egybefüggő fájdalom megállt. Szóltam, szaladtak, belevágtak egy injekciót a combomba, kézfejembe infúzió, fájások visszatértek, nyomattak, nyomtam, de hozták a vákuumot és még egy orvost.

Tizenegy óra 43 perckor megszületett Péter, súlyos túlhordással, mekóniumos magzatvízből sokat ivott, mindig hányt, szemei gennyeztek, húgycső-rendellenessége volt, mindig sírt, de boldog voltam!!! P. is nagyon!!! 120 grammokat szopott!!! (Varráshoz érzéstelenítettek, és elnézést kértek, hogy az nagyon fájni fog.) Már a negyedik napon hazaengedtek. Otthon minden jó volt!!!

De jó is lett volna otthon Párommal szülni…

Á. Á.

Vetélés > > >
Ágika > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.