1198. nap: Az első – évekig úgy bántam vele, mint egy kistesóval
Utólag visszatekintve nagyon örülök annak, hogy az orvos, akinek azóta már sajnos nem emlékszem a nevére, nem avatkozott be, hanem hagyott a saját tempóm szerint vajúdni, és azért is hálás vagyok, hogy amikor fájdalomcsillapítót kértem (már a hányások után), azt mondta, hogy már nem kell, és nem adott.
Tovább
1197. nap: Újraszületés – a harmadik gyermekem születése
A burokrepesztésnél valami más is felszakad a tudatalattim mélyében. Önkívületbe kerültem a váratlanul felszabaduló intenzív érzelmektől, és ordítani kezdtem. Szutykos volt a magzatvíz. Hirtelen a hétköznapi hangulatom átcsapott a vajúdás legintenzívebb érzelmi tusájába.
Tovább
1196. nap: A gyógyulás útja – másodszülöttem
Micsoda gyönyörű hely lehet énbennem, hogy ilyen tökéletes lények teremnek ott! Milyen csodálatos az örömmel és szerelemmel kikövezett út, ami oda be és onnan kivezet!
Tovább
1195. nap: Kívánságsebzés – az elsőszülött
De finom nedves és meleg! Ez olyan, mint... Jaj, nem szabad, hogy lássák, hogy mire gondolok, még megszégyenítenek ezért is. Nyilván csak egy magamfajta kötelességtudatlan, élvhajhász csitri asszociál a szexre, amikor éppen halálosan komoly orvosi esemény zajlik. Vajon látszik rajtam, hogy mit érzek?
Tovább
1194. nap: Ősanya születik (Enéh születése)
Nem szoktam érzelgősködni, de tényleg a lelkét adta mellém segítőnek. Csendes volt, ritkán szólt, de akkor mindig megmentett. Először akkor, amikor – azért a kórházban, meg úgy az egész női lét során belém sulykolt parancs alapján – nyomni próbáltam, azt mondta, hogy ha nem érzem, hogy nyomni kellene, akkor ne nyomjak.
Tovább
1193. nap: Elnézést, vajúdom! (Hunor születése)
Aztán a doki bevetette utolsó fegyverét: leesett a baba szívhangja. Ezzel egy anyajelöltet el lehet bizonytalanítani. Beleegyeztünk a minimális adagba. Ennek az lett az eredménye, hogy a továbbiakban a fájások között nem voltak szünetek. Már 23 órája vajúdtam, és még mindig lehetett fokozni a kínt.
Tovább
1192. nap: Szabadban született (Árnika születése apaszemmel)
Nevettek, viccelődtek, az egész társaság nagyon vidám volt, mint ahogy az egész nap hangulata is. Barbara az udvaron sétálgatott, s láthatóan nagyon kellemesen érezte magát. Egyszer csak előállt egy ötlettel: „Nem szülhetnék kint a szabadban?” „A szabadban? Úgy érted, az udvaron?”
Tovább
1191. nap: A diófa alatt (Árnika születése)
Odakinn szép csendes nyár végi idő volt – a szomszédok is elutaztak –, a nyugalmat csak egy traktor távoli hangja törte meg. Eszembe ötlött, miért ne szülhetnék kint a szabadban. Ági nem volt ellene, így kipakolták a szükséges dolgokat az udvarra, pontosabban – ahova kértem – a diófa alá.
Tovább