1022. nap: Nemtudomka szülése kis doulámmal
Aztán elkezdődött a várakozás. Eltelt egy hét, semmi, aztán egy másik, semmi. Gondoltam, akkor még egy hetet ráhúzok, még mindig semmi. Már azért ideges voltam kicsit, és a három hét alatt olvastam sokat spontán vetélésről és a citotexről. Ágit is kérdeztem, azt mondta, ne vegyem be. Kiderült, hogy sokkal gyakrabban fordul elő a vetélés, mint gondoltam, csak erről a nők nem szoktak beszélni.
Tovább
1021. nap: Nyitva az ajtó, nyomhatok (Padme érkezése)
Közben visszatért a doki valamikor, és odatérdelt a többiek mellé a földre, mögém. Egyre fokozódott a feszülés a kontrakciók alatt és közöttük is, és húznom kellett Ralf karját, és mindenki együtt lélegzett velem hangosan, mélyen, hogy „óóó...” és biztattak, hogy van elég hely, és nyissam ki, lazítsam el.
Tovább
1020. nap. Irányba kerülni 2. („Én vagyok az anyja, nekem kell megszülnöm”)
Amikor mások számára kiderül, hogy a gyerekek itthon születtek, vegyes reakciókat kapok, ám mindig mosolyog a lelkem, amikor azt mondják, milyen nyugodtak, milyen okosak – tudom, hogy ez nem (csak) rajtam múlt. Örök hála érte!
Tovább
1019. nap: Irányba kerülni 1. („Akkor már nem is kell sokáig.”)
„Nem bírom tovább!!!” – ordítom. „Akkor már nem is kell sokáig.” – mondja Ági, és ez az a mondat, ami azóta minden nagyon nehéz helyzeten átsegít, ez az az ajándék, amit egy Anyától kaptam.
Tovább
1018. nap: Hosszú az út a Földtől az Égig (Alíz születése)
Láttam, ahogy Ági keresi a tekintetemet, hogy lássa, mi történik bennem. Ő tudta, hogy most léptem át. Azt a kaput, amit még soha nem léphettem át eddig… Az elsőnél sem, mert nem hagyták… Fájt még nagyon… De nem úgy. Odaadtam magam neki. Kinek? Minek? A fájdalomnak? A folyamatnak? Az Életnek? A Szülésnek?
Tovább
1017. nap: Egy nagyon kellemes szülés – második vezérünk, Elődke
Jólesett, hogy a magzatburok repesztésről feltett kérdésemre azt mondta a bába, hogy nem ajánlja, nem kell beleszólni a természet rendjébe, de kérdésemre válaszolva elmondta, hogy valami kis pálcikával csinálják, amin dinoszauruszfog-szerű valami van. Poénkodtunk is Apával, hogy hozza Álmos dinoszauruszait.
Tovább
1016. nap: Csendes megfigyelők (Álmos vezér születése)
Visszamentem a medencébe, a víz eszméletlen sokat elvett a fajdalom erejéből. A medence falára hajoltam előre, férjem hordott nekem hideg vizes borogatást, mert nagyon melegem volt. Olyan érdekes volt, teljesen más tudatállapotban voltam, a külvilágból csak a férjem jutott el hozzam, rajta kívül nem láttam, érzékeltem senkit, de őt viszont olyan közel éreztem magamhoz, mint soha. Csak azt hallottam meg, amit ő mondott.
Tovább
1015. nap: Kis kacsa fürdik, fekete tóban
A gyerekeknek nem is mondtuk, hiszen olyan gyorsan történt. Igazából levegőt sem tudtunk venni, és már is ment tovább az élet.
Tovább