702. nap: Gyors a menet ‒ mégis nyugodt a gyerek! (Oszkár)
Apa szerint egy kis köszönet hozta meg az orvos hangulatváltozását. Szegény, talán már harmadik napja ügyelt egy kis plusz pénzért, vagy hogy behódolja magát a nagyok közé ‒ lévén fiatal doktor.
Tovább
701. nap: Kimért kis pofi (Endre)
Ma még nem tudom egészen, hogy mi formáljuk-e a szülés körülményeit, vagy azok formálnak-e minket, és el kell fogadni úgy amilyennek sikerül!?
Tovább
700. nap: Elindulok, megállok, rákapcsolok ‒ így majd célba találok! (Vídár)
Még mindig bajlódunk. De nem jön az erő. Na, a szülésznő nem bántódott meg. Nem bírta látni a hiábavaló küszködést. Átvette az irányítást. „Akkor most, anyuka!” Beugrott könyökével a hasamba. Nyomta, húzta Vídárkánkat. Gondolván, vessünk véget a kimerítő szerencsétlenkedésnek.
Tovább
699. nap: Fényes napsugár, aggodalomra semmi ok! (Mariann)
A végén arra a gondolatra jutottam: jobb is, hogy velem senki nem törődött. Legalább senki nem is avatkozott a dolgunkba. S hálás voltam a gondviselésért odafentről! Szégyelltem is magam minden aggódó gondolatért.
Tovább
698. nap: Nyugodtan is célba érünk! (Vid Viktor)
Hamar kint voltál, nem volt idő rémeket látni. Csak gyönyörködtem a kisfiamban. Azonnal és állandóan az enyém lehettél. Még volt egy kis ijedtség a sárgasággal. Keveset ettél, de attól is jól növekedtél. Tehát megúsztad. Nyugodt, kimért kisbaba voltál! Szép emlék!
Tovább
697. nap: Így kezdődött (Elza Mara)
Csak az volt a kívánságom: ha lehet másként szülni, ne legyen ilyen borzasztó a következő műsor!
Tovább