549. nap: Adjatok életet otthon! (Sári története)
Harmincegy évesen egy 4700 grammos óriás bébit hoztam a világra a lakásunk fürdőszobájában. Sosem felejtem el, ahogy Ági rám nézett és azt mondta: „Szomjas vagy.” És már kaptam is inni. Hogy Kati fogta a vállam, ahogy velem voltak a sötét és forró víztől párás fürdőszobában. Nevettünk is...
Tovább
548. nap: Pihe-puha buksi (Levi babám születése)
Nem jött kontrakció, viszonylag sokáig. Levi feje nekiállt lilulni. G. nagyon megijedt, rám kiabált, hogy nyomjak. Kinevettem, egyáltalán nem jött kontrakció. Majd egy kis idő után három összehúzódás után sem akart ebben a félig álló helyzetbe kijönni a baba, így térdre vetettem magam (az Útmutató szüléshez című könyvben olvastam, hogy így biztos, hogy kijön a baba). Jött még egy kontrakció, és már ki is csusszant az egész teste.
Tovább
547. nap: Elhúzódó kitolás (Lilikém születéstörténete)
Kedves Ági! Nagyon sokszor eszembe jutottál. Amiket mondtál az információs héten. Szinte minden úgy történt, ahogy mondtad: 4 cm-nél hányinger, ordítás. Majd egyszer nevetve megjegyeztem, hogy nem is értem, miért ordítok, nem is fáj. Aztán egyszer csak nem tudom, mi történt, már éreztem a tolófájásokat, de még a méhszájamat is éreztem húzódni.
Tovább
546. nap: Végre Mamu volt a fontos
Mamu feküdt egy nagy kád vízben, és simogatták a pociját. Szinte restellte, hogy ilyen jó dolga van. (Szabad ezt?) Mindenki némán és szelíden várta, hogy megjöjjek.
Tovább
545. nap: Belesimulósan született erre a világra (Mirkó királyfi)
A nagytesó szerint mindenképpen Mirkó legyen a neve. „De anya, miért kell kórházba menni?” ‒ kérdezi, amikor látja a saját születése képeit. Hát erre most mit lehet mondani? Mert így szokták?? ‒ „De beteg voltál?” „Nem, kisfiam, csak így szokás...”
Tovább
544. nap: Időtlen időkig üldögélünk (Milán)
Meglepő újdonság, hogy tudok ülni. Kislányom születésekor csak járkálni tudtam a vajúdás alatt, körbe-körbe keringeni. Ez a baba más. Üldögélek, sőt, elalszom a két fájás között. Geréb Ági felváltja B. Ágit, hadd pihenjen ő is. Mellém ül a kanapéra, teszi rám a borogatást fáradhatatlanul. Nem beszélünk, néha ránézek, látom a szemét, ahogyan figyel. Engem figyel, a szülést, a ritmust, közben nagyon fáradt a szeme, azt hiszem, ő is el-elalszik.
Tovább