557. nap: Szintidőn belül (a harcmezőn…)
Elérkezik a kitolás. Erre azonnal bejönnek négyen a szobába, villany fel, mintha egy televíziós stúdióban lennénk, élő egyenes adásban. Ügyeletes orvos, újszülöttes nővér, asszisztens, szülésznő. Feküdjön a hátára anyuka, lábak fel, kikötözés, az ügyeletes orvos, aki nő létére, mint egy hentes, beül középre, az ágyat az ő kézmagasságához ereszti az asszisztens, és irányít.
Tovább
556. nap: Harcmezőn szülünk (Lázár születése)
Nagyon vacak az ágyon, a bennem hullámzó csodát mintha elvágták volna, jönnek a kontrakciók, de bennem már összeugrott minden: itt ők mondják meg, mit csinálunk. Oldalra fekszem, próbálok újra befelé figyelni. Idétlen vagyok ebben a hálóingben, amit sosem hordok, ezen a bazi nagy ágyon, amin nem értem, mit keresek.
Tovább
555. nap: Gipszelt karral (a teljesség felé…)
Első gyermekünket otthon szültük Ágival és Adriával. Még előtte megállapodtunk abban, hogy majd lesietek a tízedikről, hogy segítsem felvinni a kellékekkel teli bőröndöt. Január volt, mínuszok. Az élet persze néha másképp írja a forgatókönyvet.
Tovább
554. nap: A teljességből a teljességbe (Dávid születése)
Intenzív testi érzések – közben mozgok, elképzelem, hogy milyen remekül tágulok. Billy beolvassa az adatokat, mire Ági közli, hogy ez a látencia szak. Alig hiszem el. A tágulás még el sem kezdődött, ez még csak az előszoba. Huhh, mi vár rám…? Ági azt mondja, aludjak a fájások között. Azt hiszem, csak viccel. Pedig nem. Megint mondja, hogy ha hívjuk, jön. Még nem kell.
Tovább
553. nap: Rugalmasság
Belekiáltottam a fájásba a nyitás erőit is. Nem fogtam vissza magam, és engem sem fogott vissza senki. Minden fájásnál elképzeltem a méhem, pontosabban a méhszájamat, amint tágul, és egyre lejjebb érkezik a gyermek. Ez a vizualizáció nagyon sikeres volt, mert oda jutottunk, hogy elkezdődtek a tolófájások erős székelési inger kíséretében.
Tovább
552. nap: Az első locsoló
Nem voltam fáradt, gyönyörködtem a mellettem fekvő két gyerekben: egy nagy lányban és egy egészen pici fiúban. Az a nyugalom – amit ekkor érzetem – leírhatatlan. Háborítatlanul, békességben, meghittségben, boldogságban gyarapodott a családunk két gyermekkel.
Tovább
551. nap: Gyerek gyereknapra
Négykézláb álltam, a férjem tartotta a fejemet, gyakran engem. Biztos voltam benne, hogy már nagyon szeretne kibújni a gyermekünk, de nem tudom megszülni addig, amíg ide nem érnek. És akkor meghallottuk a „megváltó” kutyaugatást. A következő pillanatban ott volt Ági valahol mögöttem-alattam, és akkor el tudtam engedni a gyermekemet, mert a legjobb kezekben voltunk.
Tovább
550. nap: A kulcsszó: biztonság
Sok családtag, ismerős mondja, hogy milyen bátor vagyok, hogy otthon szültem, ők nem merték volna. Ezek az állítások nem állják meg a helyüket. Otthon szülni nem bátorság kérdése. Én tudtam, hogy kórházban sem vagyunk tökéletes védelemben, ott is csak „gyarló”, szakmailag jobban vagy kevésbé kompetens emberek segítenek, és még a császármetszés sem jelenti, hogy a babának nem lehet semmi baja, sőt!
Tovább