436. nap: Babatakaró (Léna érkezése)
Vízben született, a fürdőkádban. Nagyon jólesett a törődésetek, hogy ott voltatok, megint velünk. Elődke felébredt, hogy Ő is megcsodálja. ...és megint az a három nap eufória.
Tovább
435. nap: Csak a törölköző várta (Elődke)
Ő az, aki elsőszülöttként Nélkületek nem jöhetett volna háborítatlanul világra. Ha nincs ott vigyázó szemetek, nem tudtam volna megszülni...
Tovább
434. nap: Az idő könnyebben és vidámabban szaladt (Orsolya)
Második terhességem az első után hamar elérkezett… Nem volt kérdés számomra, hogy kinek a segítségével szeretnék ismét szülni… Ez már tervezett otthonszülés volt, s ezt a családom minden tagja el is fogadta. Kicsit féltettek ugyan, de támogattak, mellém álltak döntésemben. Akkor még, 18 évvel ezelőtt, nem támadták és nem tiltották ezt, inkább mint bátor csodabogarat kezelték az ilyen anyukákat.
Tovább
433. nap: Egyenrangú női partnerként (Zsófia)
Húsz éve, az első terhességem alkalmával az addigi nőgyógyászokkal kapcsolatos ismereteim miatt először úgy gondoltam, nem szeretnék fogadott orvost. Akkor még féltem is a szüléstől, aminek két oka volt. Először is, valószínűleg mert első terhességem volt, és nem tudtam pontosan, mi vár rám, mi történik majd velem, de ezt a második ok generálta valójában: azért is féltem, mert az addig látott filmek és fotók a kellemetlen, fájdalmas megközelítésben mutatták a szülést, amiről azóta már tudom, a legnagyszerűbb csoda, ami egy nő életében megtörténhet…
Tovább
432. nap: Narancsszínű egyiptomi kendő (Maja születése)
(...) kértem a Jóistent, az életet, vagy nevezzük akárhogy, hogy adja, hogy minden rendben legyen, mert ha nem, akkor kibírhatatlan bűntudatom lenne, hogy miattam lett baj, mert én döntöttem úgy, hogy otthon szülök. Persze, ha belegondoltam, hogy kórházban lennék, az sokkal rosszabb volt, és attól még nagyobb bűntudatom lenne, hogy ott lett baj, amikor éreztem, hogy itthon vagyok a legnagyobb biztonságban, és mégsem tettem meg, hogy otthon szülök.
Tovább
431. nap: A nyugalom és a béke (Ábris)
Mire elindultak, jöttek a fájások. Ági éppen rendőrségen volt, de utána rögtön jött hozzánk. Fél 11-re nálunk kávézott Ági és dinnyézett Kinga. Ági pakkokkal jött, bevásárolt a családjának, gondolta haza viszi nekik még. Tőlünk Csepelről Horányba(!), mert hogy még csak három centi, és szociálisan is itt vagyok. Elment. Így volt Boránál is. A fájások erősödtek, hosszúra nyúltak. Kinga mért, üzenetet írt, Ági visszafordult. Mikor nyílt az ajtó, kicsit bejött a külvilág. Fura, hogy minden megy tovább kint. Innentől lendületet kapott a tánc. Most már mindenki itt volt, testben és lélekben.
Tovább
430. nap: Hát, ez nagyon jóóó! (Ágoston)
Ahogy végre elaludt, és magam maradtam, sírtam egy kicsit ezen az elárvult helyzetemen, aztán már csak kapaszkodhattam, úgy beindultak az események. Hirtelen váltással már elég erőteljes kontrakciók jöttek, már nem volt elég táncikálni, rövidesen veszett rohangálásba és jajgatásba fordult a dolog. Ekkor hívtam Ágit, jöjjön!
Tovább
429. nap: Majd szülés előtt dönthetek (Vrindu születése)
Télapó után tartunk otthon egy közös imádságot barátokkal a baba testi-lelki épségéért, és társaságunk kiemelkedő alakja megkérdezi: mikorra várod? Holnapra? Ez viccesen hangzik, de másnap hajnalra nem tudok lábra állni. Valahogy úgy fekszik a babuci, hogy idegeket nyom. Nagyon ijesztő, azt hiszem, talán most indul valami. De nem, vár még két napot. :-)
Tovább