igaz történetek szülésről, születésről

434. nap: Az idő könnyebben és vidámabban szaladt (Orsolya)

Megjelent: 2011. dec. 13.

Második terhességem az első után hamar elérkezett… Nem volt kérdés számomra, hogy kinek a segítségével szeretnék ismét szülni… Ez már tervezett otthonszülés volt, s ezt a családom minden tagja el is fogadta. Kicsit féltettek ugyan, de támogattak, mellém álltak döntésemben. Akkor még, 18 évvel ezelőtt, nem támadták és nem tiltották ezt, inkább mint bátor csodabogarat kezelték az ilyen anyukákat. Én éreztem, hogy nem kell semmiféle bátorságról beszélni, és csodabogár sem vagyok, hiszen már megtapasztaltam, hogy az őserő bennem is bennem van. Tudtam, hogy minden rendben fog zajlani a második babával is.

Rendszeresen jártunk ellenőrzésre, a baba eközben szépen nőtt. A második pocaklakó végül nagyobbra fejlődött, mint az első terhességem idején Zsófi. Már a hasam mérete is és Ági is jelezte, itt nagyobb gyermek születik majd.

Az idő közeledtével a szükséges dolgokat beszereztük, előkészítettük, az óvintézkedéseket megtettük. Mentős sógoromat előre felkértük, hogy ha bármi rendellenesség lépne fel, és kórházba kellene menni, tudjon jönni azonnal. A körzeti gyermekorvost is megkérdeztük, hogy elvállalja-e a születés után a gyermek hivatalos ellenőrzését és az oltás beadását. Egy doula jelenlétének lehetőségében is megegyeztünk, hogy legyen egy szakavatottabb segítője Áginak a férjemen kívül, mert ő nem egészségügyi végzettségű.

A baba nagyon jól érezhette magát odabent, mert a kiírt időhöz képest öt nappal tovább hordtam. Mivel azonban jól voltam, és az ellenőrzések alkalmával bent is minden rendben volt, így nyugodt voltam, és éltük a megszokott családi életünket. Már elkezdtem vetegetni a kertben a tavaszi zöldségmagokat, például a szülés előtti napon a borsót. Azon az éjjel rengeteget mozgott, és hajnalban elindult valami.

A fájások beindulása miatt vasárnap kora reggel értesítettük Ágit, aki pontosan és részletesen kikérdezgetett minden apró részletről. Utána röviddel megérkezett hozzánk Gabival, a doulával együtt. Megbeszéltük előre a tervet. Tettük a dolgunkat a házban, békésen beszélgettünk, ebédfőzéshez készülődtünk, a 21 hónapos Zsófi babával is foglalkoztunk, játszottunk, és közben a szülési előkészületek is zajlottak… Valahogy mindenki tudta a dolgát, minden olyan természetes volt.

Amikor a fájások már sűrűbben jöttek, akkor beöntést kértem, de borotválást nem, a gátmetszéstől ismét óvakodni szerettem volna… Ezt Ági megértette. Próbáltam a fájásszünetekben előre keresni a helyemet a lakásban, ahol majd szülni fogok, de Ági azt mondta, nem biztos, hogy előre megtalálom, legtöbbször az utolsó pillanatban szokott meglenni. Legyek csak nyugodt, a szüléshez szükséges dolgok el vannak készítve, le vannak takarva, majd Gabival és a férjemmel odahozzák, ahová úgy érzem, jó lesz bevackolnom. Hát tényleg így volt.

Próbáltam a kádat is, de néhány fájásnyi idő és szünetei eltelte után kijöttem belőle, mert éreztem, hogy közeleg a SZÜLÉS…, és nem a kád lesz a számomra megfelelő hely… Eközben néha paníroztunk egy kis rántott halnak valót, közben néha pucoltunk egy kis krumplit is…, amikor épp nem voltak fájások, akkor a konyhában is voltunk hébe-hóba…

Barátnőm eközben valamikor délelőtt telefonált, hogy elromlott a sütőjük, elhozhatná-e a sütit megsütni, amit előkészített. Mikor azt mondtam neki, hogy most nem jó, mert éppen szülünk, meglepett némaságot hallottam a vonal túlsó végéről… És az én kis csapatom csak rendületlenül vajúdott velem tovább… Ezeket itt azért meséltem el ilyen részletességgel, hogy érzékeltessem, az idő könnyebben és vidámabban szaladt velünk, mintha a kórházban a fehér falak közt tétlenül lettünk volna…

Az idő elérkeztével valóban megleltem a lakásban a szülő helyemet. A baba szívhangja rendben volt, viszont valamiért nagyon lassan kezdett el a szülőcsatornába bebújni, hosszabbnak tűnt ez a rész, mint előzőleg a másik gyereknél annak idején. Azután a feje is nehézkesebben bújt ki, sokkal-sokkal többszöri nekirugaszkodásra, mint Zsófi, picivel később kiderült, miért. Amikor megszületett, láttuk meg rajta, hogy mivel nagyon nagy baba volt, ezért a feje is sokkal nagyobb volt, mint nővéréé, ezért bújt ki sokkal nehezebben…

Orsolya vasárnap 14.00-kor megszületett, 4000 grammal jött a világra. Szeretgetés, szoptatás, lepényleválás, köldökzsinór-elvágás következett, Ági részéről szintén nagy türelemmel kísérve, igazodva a tempónkhoz…

Azóta sokat változott a világ és a fotósok témaválasztása is. Már látom, hogy készülnek szép fotók is, amelyek bemutatják a gyorsan elmúló pillanatnyi fájdalmak mögött rejtőző valódi érzelmeket, a hatalmas energiákkal teli szeretet- és boldogsággombóccá átváltozott családokat.

Sz. I.

Véletlenül kiválasztott mesék.