igaz történetek szülésről, születésről

452. nap: „Itt van, kapd el!” (Küne születése)

Megjelent: 2011. dec. 31.

A várandós időszakot nem zavarta meg semmi, lányunkat november elejére vártuk, de mivel az első lányom 10 nappal a kiírt időpont után érkezett, és a kórházban folyamatos piszkálódásnak voltam kitéve, egy-két dologban nem úgy jártam el, mint korábban. Nevezetesen: Ági neve nem szerepelt a kiskönyvemben, a „hol fog szülni” kérdésre a „még nem döntöttem” választ kapták, és az utolsó menstruációm napját is egy héttel későbbre diktáltam be...

Tovább

451. nap: Hóesésre várva (Luca születése)

Megjelent: 2011. dec. 30.

Hogy pontosan mikor jött a világra? Ki tudja? Ki nézi ilyenkor az időt, amikor az mindannyiunk számára megszűnt? Mekkora volt a súlya? Nem tudjuk. Talán nem is fontos. Valami egészen különleges csoda történt, aminek mi a részesévé válhattunk. Köszönöm.

Tovább

450. nap: Egy éve, kicsi Napsugár (Rebus)

Megjelent: 2011. dec. 29.

Én maradok. Nem tudok aludni. Kicsit mégis. Aztán felébredek, és csak hánykolódom. És akkor hozzák Rebekát. Hogy nagyon sírt. Nem hiszem el, hogy tényleg felhozták. Soha ilyen hálás nem voltam még senkinek. Kérdezi a csecsemős, megvolt-e már az, hogy pucéron rám rakják? Nem hiszem el, nem hiszem el... Mondom, nem. Akkor most, jó? Hajnali négy lehet, talán. Rám rakja a pici csomagot, pucér, szopizik, megnyugszik, gyönyörű kislányom. És megint el kell vinni.

Tovább

449. nap: Nyugalom, szeretet és megértés (Levente)

Megjelent: 2011. dec. 28.

Ekkor még mindig csak Anettet mint kiváltságost „irigyeltem”, és azt gondoltam, ez nekem biztos nem menne! Hiszen megmondta az anyám és a nagyanyám is (a szülés életveszélyes krízis, amelyből csak egy orvos kórházastul menthet ki)! Egyikőjük sem szoptatott, és azt mondták, ez nekem sem fog menni, mert valami nem működik bennünk. Akkor ezt is elhittem! Természetesen mindkét gyermekem szopott/szopik! Aztán kölcsönkaptam Anett-tól A születés művészete című könyvet, és rájöttem, minden nő képes világra hozni gyermekét, és természetesen táplálni is tudja saját testéből!

Tovább

448. nap: Megtanultam rettegni (Annamária)

Megjelent: 2011. dec. 27.

Sokáig azt gondoltam, az otthonszülés-születés csak szerencsés emberek kiváltsága ‒ és sóvárogtam, bár közéjük tartozhatnék! Volt egy borzalmasan magányos, fájdalmas (első) kórházi szülésem ‒ ami csak a Jóistennek köszönhetően végződött spontán hüvelyi szüléssel ‒, hatalmas gátmetszéssel és még nagyobb lelki sérüléssel. Egy pszichológusnő azt mondta, sikerült megdöbbentenem, húsz évvel ezelőtti dátumot kellene a szülésélményemre írni ‒ azt hiszem, ez beszédes!

Tovább

447. nap: Az ötödik (Csordultig telve hálával)

Megjelent: 2011. dec. 26.

Pihegtem, és hihetetlen megkönnyebbülés áradt szét bennem, fizikailag éreztem, ahogy végigfut az ereimben a boldogság és az öröm. Megfordultam, a köldökzsinórt óvatosan átlépve leültem, és kinyújtottam a karomat. Nem is láttam, csak éreztem, hogy merre van. Puha kis takaróba volt bugyolálva, és én megkaptam, és életemben legelőször megöleltem őt. Öleltem, aztán G-t néztem, ahogy ő néz minket, és minden tökéletes volt.

Tovább

446. nap: A negyedik (Gyönyörű-gyönyörű napra virradtunk)

Megjelent: 2011. dec. 25.

Gyönyörű, gyönyörű gyerekvárás volt. Én hiúbb lettem, mint valaha, és végsőkig kiélveztem a nyári ruhás gömbölyű pocak mutogatását. Ebből már gyanakodhattam volna, hogy most nem fiam lesz, hogy egy nőszemélyt hordok a szívem alatt ‒ de nem tettem. Mindig meglepetésgyerek születik nálunk, most is így volt. Ha kérdezték, mit várok, azt mondtam: „Persze, örülnék egy lánynak ‒ de ha négy fiam lesz, avval már világot is ki lehet fordítani a sarkából...”

Tovább

445. nap: A harmadik (Önismereti utazás)

Megjelent: 2011. dec. 24.

Elaludtam, és tízkor telefoncsörgésre ébredtem. Kiugrottam az ágyból, és hirtelen elképesztő erejű méhösszehúzódások ragadtak magukkal. Egyik jött a másik után, drámai gyorsasággal, intenzitással. Végre benne voltam a sűrűjében. Fájt. És rettenetesen fáradt voltam. Semmi mást nem akartam, csak megpihenni. De innen már nem volt visszaút, most már nem lehetett időt kérni.

Tovább