413. nap: Azzal a mosollyal jött valami (Hédi)
Ketten a lakásban. Két éve nem volt ilyen. Pihentünk. Zuhanyoztam. Megpróbáltam aludni. Aztán a nagy szomorúság, hogy nem így akartam, hogy nagyon rossz, hogy Bori nincsen itt, hogy félek, hogy rombolom a világát ezzel, hogy testvére születik, hogy rossz lesz neki. Ezekről beszéltünk. Sírtam. Megnyugodtam. Amint lehet, hazajön. Legközelebb másképp lesz. Itt lesz velünk ő is. Most még nagyon kicsi. Nincs, aki itt legyen vele, míg mi csak a testvérére figyelünk.
Tovább
412. nap: A megadás segít (Bori)
Szüléstörténetet írni. Tudtam, hogy egyszer meg kell tenni ezt, régóta kerülgetem, jólesően halogatom. Olyan reménytelenül be vagyok szorítva a verbalitásba életem minden egyes napján. Olyan jó az a tompa fény, körülölelő szelíd sötétség, ami feldereng, mikor a lányaim születésére gondolok – kár feltépni ezt a burkot az otromba szavaimmal. Kár zseblámpával bevilágítani ebbe a homályos melegségbe.
Tovább
411. nap: Egy történet
Megszületett a babám! Egyedül szültem. Iszonyat gyorsan. Szerda hajnalban folyt el a magzatvíz, görcsöltem, másnap este ugyanúgy vagy talán kicsit erősebben, de reggelre elmúlt. Felmostam az egész lakást. Vártam, fájtam, fújtam…
Tovább
410. nap: „Most igazibb család vagyunk” (Hanna születése)
Néztem a holdat, és az jutott eszembe, hogy meg kéne nézni, mikor lesz telihold, ahogy nézem, már nem kell hozzá sok. Aztán a következő pillanatban meg azt gondoltam, hogy a csuda vigye a teliholdat, nem érdekel, jön ez a kicsi lány kifele, amikor ő akar.
Tovább
409. nap: Van egy erő
Van egy erő, ami szüléskor eljön a nőkhöz. Nem kérik, egyszerűen csak elárasztja őket…” …és ez az erő elhozza a kisbabát. (Penny Armstrong: A születés művészete)
Tovább
408. nap: Az első szülésem
Visszatér ősi erőm. Már nem adom, nem engedem. Itt van és az enyém. Szemlélem. Mellre teszem. De ügyes! Jól csinálja, így nem viszik el. Mi győztünk. Telve erővel és harcos energiával lecsusszanok az ágyról. Apa kezébe nyomom. Zuhanyozni megyek. Sápítoznak, még elájulok. Ugyan… itt csak az élet van. Most született. A testem telve vitalitással. A kölkömet bemutatom az égnek.
Tovább
407. nap: Jurtában (Keve érkezése)
Ági kérte, hogy adjak valakit, akivel tud beszélni. A következő néhány kontrakció és a szünetek alatt egyértelművé vált, hogy Kevét valószínűleg Ági érkezése előtt fogom a világra hozni. Éreztem, hogy emberfeletti lesz, de jöjjön, aminek jönnie kell. A végtelennek tűnő telefonbeszélgetésük után István jött, és csak ültünk tanácstalanul. Áginak legalább két óra kell, amíg visszamegy Budapestre, és ideér Kismarosra. István próbált a helyzet fölé kerekedni, és csak annyit mondott, hogy: „Meg fogjuk oldani.”
Tovább
406. nap: Csenge születése… a hosszú és rögös út
Csenge közel hat és fél éves, és eddig még nem tudtam összeszedni magam, hogy leírjam a születésének történetét. Három évvel fiatalabb öccse, Keve története a szülést követő napokban megíródott.
Tovább