405. nap: Csak rám számíthat (Adél)
Körülbelül félidős volt a várandósságom, amikor rádöbbentem, hogy a szépen megtervezett kórházi szülésemből semmi nem lesz, mert számomra a kórház szóba se jöhet. Féltem a rutin beavatkozásoktól, féltem, hogy abban a személytelen környezetben nem kapom meg mindazt a támogatást, amire szükségem lesz. Teljesen biztosan éreztem, hogy jó úton járunk, a kétely leghalványabb jele nélkül. Otthon szülünk. Tulajdonképpen ritkán éreztem ennyire biztosan a helyemen magamat.
Tovább
404. nap: Tudják a babák (Szabina)
Mikor kiderült, hogy hat hónap múlva (nagyjából tervezetten) ismét babát várunk, fel sem merült más megoldás, mint az otthonszülés. Szerencsére ez a váranósság is problémamentes volt, a gondot inkább az okozta, hogy arra a hétre voltam kiírva, mikor egy hétig tárgyalásra kellett kedves bábáinknak járniuk.
Tovább
403. nap: Örömmel és lelkesedéssel (Tomcsi)
Engem nem vezettek nagy ideológiai eszmék. Soha nem gondoltam arra, hogy otthon fogok szülni. Sőt, valójában a 34. hétig magára a szülésre sem gondoltam. Akkor viszont bementem szülőszoba-látogatásra, és találkoztam a szülésznővel. A dolgokhoz való hozzáállása, a fájdalomcsillapításról, gátmetszésről, beöntésről, borotválásról való lekezelő véleménye mélyen felzaklatott, felháborított.
Tovább
402. nap: Őszt hozó
Az otthonszülésig mindketten más úton jutottunk el. Nekem könnyebb volt – a családban és baráti körben már sokan kitaposták előttem az utat, sokat tudtam erről az útról. Azelőtt két évvel pedig kórházban, halva született meg belőlem egy kisfiú, oxitocinnal, tágítással, gyorsítókkal, kiszolgáltatottsággal, magánnyal, bennem szorult kérdésekkel, idegen arcokkal. Nem volt kérdés számomra, hogy oda nem térek vissza.
Tovább
401. nap: Boróka születése (Kapu)
Mikor három és fél éve a bátyja jött a világra, úgy döntöttünk, nem kórházban, mesterséges körülmények között fog megszületni. Bár nem ment minden rendben, mégis úgy éreztük: megérte. Mikor Virág ismét terhes lett, tudtuk, hogy ugyanezt akarjuk.
Tovább
400. nap: Benke születése
Nem hazudok, egy otthonszülésről szóló bensőséges élménybeszámoló utáni éjjel fogant meg a kisfiam. :) És világra jövetele egy álommal kezdődött… orgazmusom volt… Csak évek múlva jöttem rá, hogy ez volt az első kontrakció.
Tovább
399. nap: Amikor hagyjuk megtörténni a dolgokat (Lukács születésének története)
Kellemes nyári nap volt. Előző este még balatoni úszást terveztünk erre a reggelre Tihany festői szegletében, ám Lukács fenekestül felforgatta a terveinket. Szerencsére. Már épp a 40. hét körül jártunk, így a szülésre való készülődésbe ‒ és szó mi szó, az attól való félelembe ‒ nagy adag öröm is vegyült: igen, szépen beindul magától is, nem kell siettetni, mint az első, kórházi szülésemet.
Tovább
398. nap: Tündér Ilona (Ilus születése)
(...) Úristen!! Még a bugyi is rajtam van, azt azért leveszem. Leszalajtom Balázst a szomszédasszonyért, Andiért, ő is bába, micsoda mázli. Mondja, öltözik és jön. Mire Balázs visszaér, már teljes a pánik, érzem a baba fejét a tenyeremben. Na, ezt az érzést, azt hiszem, soha nem felejtem el. Fantasztikus. „Balázs, gyere, kapd el, jön a baba!” (...)
Tovább