igaz történetek szülésről, születésről

411. nap: Egy történet

Megjelent: 2011. nov. 20.

Nos, ez az én kis történetem:

Szerda: Elfolyt a magzatvíz. Na, szép! Most hajnali 5.30-kor 37 hét és  három nap. Pár hetet még várhatott volna, de oroszlán akar lenni a drága.

Fájások még nincsenek, kisebb görcsök. Két és fél hete költöztünk, hát a kicsomagolás az érdekes. Most keresem a selyem sapit, amit a babának varrtam, de nem találom. Ha nincs, hát nincs!

Péntek: Megszületett a babám! Egyedül szültem. Iszonyat gyorsan. Szerda hajnalban folyt el a magzatvíz, görcsöltem, másnap este ugyanúgy vagy talán kicsit erősebben, de reggelre elmúlt. Felmostam az egész lakást. Vártam, fájtam, fújtam…

Csütörtök: Elmentünk a piacra, vettünk háztartási dolgokat. Egész nap ment a mosógép. Árpi felszerelte a csillárt, felraktuk a függönyt, pakolás, ilyesmi. Este görcsölgettem, de csak félóránként vagy még annyi sem, hajnalban nekiálltam kifőzni a pelusokat, utána vasaltam.

Vártam, fájtam, fújtam…, szagoltam a muskotályzsálya olaját.

Kilenc-tíz körül hívtam az Ágit, hogy ez már úgy néz ki, szülés. Az Árpi elment otthonról, dolga volt.

Vártam, fájtam, fújtam…, szagoltam és guggoltam, meg támaszkodtam.

A telefonálás után nagyon begyorsultak a dolgok. Hívott a víz. Medizene be, gyertya fel, óra, mobil, olajok, meg ami még kell a kád mellé. Ajtót kinyitni, ha jönnek. Aztán zuhany, finom, meleg. Éreztem a nyomást, az ujjamat bedugva megtapintottam magzatom kis kobakját. A gátat is kenegettem orbáncfűolajjal. Szerintem nem voltam túl hangos. Voltak szünetek, jó volt pihizni. Nyomás, gátmasszírozás. Fájtam, guggoltam, nyomtam. Jött a babó!

Az utolsónál egyből kijött az egész babó. Meg is lepődtem. Megnéztem nagy kíváncsisággal Őt, számolgattam ujjait, öleltem, takargattam pici, síkos testét.

Körülbelül öt percre rá megérkezett az Árpi. Utána 5-10 percre megjöttek a bábák. Olyan jó, hogy ott voltak! A bábák, a puha, asszonyos testű, meleg, nyugtató szemű bábák. Nincs sok beszéd, csak a jelenlét. Kád szélére leülés, közel mellénk. Nincs semmi baj, mindet jól csináltam. Üzenték.

Körülbelül 40-50 percet voltunk a kádba picimmel, a méhlepény még mindig nem jött ki. Móni picit meghúzogatta a méhlepényt a zsinórnál, és mondta, hogy már a hüvelyben van, kihúzható. Mondtam, húzza, szabaduljunk!

Az Árpi befeküdt az ágyba a picimmel. Zuhanyoztam, olyan jó volt. Móni rám-rám nyitogatott, hogy minden rendben van-e. Szőnyeget raktak a lábam elé, mikor törülköztem. Bevetették az ágyat is. Befeküdtem a babó és a papa mellé.

Tudtam, hogy ezért még tízszer ennyit is végigcsinálnék. A babó nyugodt volt.
Minden tökéletes volt, nyugodt és békés. Így született meg az én pici lányom.

K. T.

Véletlenül kiválasztott mesék.