413. nap: Azzal a mosollyal jött valami (Hédi)
Bori már kétéves volt. Délelőtt játszótérre mentünk. Gyönyörűen sütött a nap. Mikor Bori elaludt ebéd után, elkezdődött valami. Méregettem az időt a szelíd kis kontrakciók között. Mikor Bori felébredt, adtam neki uzsonnát, felhívtam Baxát, hogy nyugodtan várja meg a munkaidő végét, de aztán jöjjön. Felhívtam anyukámat, hogy készüljön, ma van a napja, hogy Bori először fog nála aludni. Megdöbbentem anyukám kérdésein: „Hívtam-e már a bábákat?” Nem. „Vannak-e kontrakcióim?” Miért kell még ezt is jobban tudni? Mérges lettem. Ettől leállt minden.
Összekészítettem Bori holmiját, Baxa hazajött, anyukám és a nővérem eljöttek Boriért. Anyu ült egy kicsit a konyhánkban, most meg tudta állni, hogy kérdezősködjön vagy okos megjegyzéseket tegyen. Lekísértük őket az utcára. Átraktuk a gyerekülést, Bori beszállt az autóba. Elköszöntünk. Összetalálkoztunk egy ismerőssel. „Szia, én most megyek haza szülni.”
Ketten a lakásban. Két éve nem volt ilyen. Pihentünk. Zuhanyoztam. Megpróbáltam aludni. Aztán a nagy szomorúság, hogy nem így akartam, hogy nagyon rossz, hogy Bori nincsen itt, hogy félek, hogy rombolom a világát ezzel, hogy testvére születik, hogy rossz lesz neki. Ezekről beszéltünk. Sírtam. Megnyugodtam. Amint lehet, hazajön. Legközelebb másképp lesz. Itt lesz velünk ő is. Most még nagyon kicsi. Nincs, aki itt legyen vele, míg mi csak a testvérére figyelünk.
Ahogy megnyugodtam, elkezdődött valami. Közben üzentünk Áginak, beszéltünk telefonon. Szóljunk, jönnek. Lehoztam a nagy fehér párnát, két kontrakció között lefeküdtem a padlóra, és aludtam, aludni próbáltam. Nyugalom volt. Jó volt, hogy Bori nem volt ott, nem vitte a figyelmemet máshová. Rátaláltam a csimpaszkodásra – amikor jött a kontrakció, belekapaszkodtam a galériába, és a kontrakció csúcspontján hagytam magam lógni. Így folyt el a magzatvíz.
Baxa javasolta, hogy hívjuk Ágiékat. Hívtuk. Edina jött először. Kértem tőle egy kád vizet. Beleültem a kádba újra. Jó volt nagyon. Megjött Ági is. Kezet mosott ott mellettem a mosdónál. Hozott vizet. Ittam. „Próbálok lazítani, de annyira fáj.” Ági és Baxa bent ágyaztak. Minden villanyt lekapcsoltattam. Lekapcsolták.
Ági és Edina leültek pár méterre tőlem. Néztem őket, és nagyon örültem nekik. Milyen jó, hogy itt vannak. Rájuk mosolyogtam. És azzal a mosollyal jött valami. Emlékszem, hogy ahogy közeledett a kontrakció, mondtam is magamnak, hogy most lazítok. És lazítottam. És nem is mertem hinni benne, éreztem, hogy valami mozdul. „Kakilnom kell.” Kakiljak a vízbe. Ezen még meglepődtem. Aztán még egy kontrakció, éreztem, hogy meg kell fordulni, négykézláb kell állni. Megpördültem egy pillanat alatt. Még két erős kontrakció, és kint volt.
Meglepődtem. „Már kint is van? Az meg hogy lehet? Azt hittem, sokkal tovább fog tartani.” Megszületett. Csupa piros lett a víz. Ott feküdtünk még egy darabig. Nézegettük egymást. Megnéztem, tényleg kislány, ahogy mondták.
Aztán bementünk a szobába, ágyba bújtunk, és mikor a lepény is megszületett, szopizott is. Hédi. Nagyon békés volt. Bori annak idején sírt, méltatlankodott, és nem akart szopizni. Napokig nem akart. Az nagyon nehéz volt.
Most egyszerű volt minden és magától értetődő. Hédi aludt. Hajnali egykor született, és mi még négyig-ötig fent voltunk, beszélgettünk. Néztük, hogyan alszik. El voltunk képedve. Hédi kibújt, itt van velünk. Minden a helyére került az univerzumban.
Másnap délután megjött Bori. Most is emlékszem a gyönyörű, örömmel és meglepetéssel teli mosolyára. Odahordta az összes babáját az ágyra Hédinek.
Köszönöm Geréb Áginak, hogy nem volt ott. Lehetett mondani, hogy ne ő jöjjön. Köszönöm, hogy ott volt viszont korábban, a közös készülődést és beszélgetést. Köszönöm a nagyon fontos Várótermi beszélgetéseket mindenkinek, mind a kétszer mérföldkövek voltak az utunkon, nem is akármilyenek.
Köszönöm a másik Áginak és Edinának, hogy ők viszont ott voltak. Lehetett mondani, hogy jöjjenek, és jöttek.
Soli Deo gloria.
S. P.
Véletlenül kiválasztott mesék.
- Day 375. Benedek’ birth – the story from a bit outer point of view
- 397. nap: Az én szabadságharcom (Zorka születése)
- 1433. nap: Úgy jött, ahogy neki az a legjobb volt
- Day 674. I left on my responsibility
- 1652. nap: Se jogom, se méltóságom (Mór születésének története)
