igaz történetek szülésről, születésről

1647. nap: „Mi ez a nyekergés?”

1647. nap: „Mi ez a nyekergés?”

Eltelt bő egy év azóta, hogy megszületett egy kisfiú. Otthon, háborítatlanul. És részesei lehettünk ennek az eseménynek.

Mi is történt? Barátnőm harmadik babáját várta. Ez azonban teher volt kicsit a számára, a két nagyobb gyerek mellett saját magára már alig maradt idő és erő. A terminus teljességgel bizonytalan volt, és ő maga se tudta már, hogy mikor bújik ki végre a kis jövevény. Sokszor találkoztunk a kilenc hónap alatt, gyerekeink jól eljátszanak együtt, ilyenkor pedig akad idő egy kis beszélgetésre is. Felmerült annak a lehetősége, hogy esetleg a szüléskor vigyáznunk kellene a nagyokra, hogy a szülők kettesben maradhassanak a várakozás ideje alatt.

A napok nagyon lassan követték egymást, a várt szeptemberből október lett, annak is a legvége. És egyszer csak csörgött a telefon. Át tudnánk-e menni a lányokkal játszani. Fél órán belül odaértünk a fiammal, és bele is feletkeztek a gyerekek hamar a játékba. Ekkor délután fél hat lehetett.

Teltek az órák, az emeleti szobából semmit sem lehetett hallani. A kisebbik testvér időnként felment anyukáját megnézni, aztán rendre mindig visszatért közénk. A bábák is megérkeztek ketten. Nagyon kedvesen és észrevétlenül figyelték és segítették a vajúdást. Néha lejöttek hozzánk segédeszközöket keresve.

Nem tudtuk előre, hogy meddig maradunk a családdal, mert a nagyobbak több nap várakozás után születtek, ez a legkisebb gyermek azonban elég hamar kikívánkozott. Időközben a nagymama is csatlakozott a földszinten várakozókhoz.

Nyolc óra tájban hallottam csak egy kissé küzdelmesebb hangot fentről, addig csak halk beszélgetés hangja szűrődött le időnként. Aztán egy kisbaba nyöszörgésére, halk sírására lettem figyelmes, és egy érdekes érzés kerített hatalmába. Valahogy éreztem, hogy új lélek érkezett közénk, és az első néhány pillanatban tényleg csak én vettem észre a változást. A gyerekek és a nagymama mit sem észlelt ebből. A lányok csak később eszméltek föl: „Mi ez a nyekergés?” – kérdezték. Erre közösen megállapítottuk, hogy megszületett a kistestvérük.

Fél kilenc tájban az apuka lehozta a kisfiút egy törölközőben megmutatni, ekkor lépett be a párom is az ajtón, és együtt nézegettük az újszülöttet. Nagyon hasonlított és hasonlít ma is a mi babánkra, aki megkezdett otthonszülés után a kórházban született. Pár percen belül elindultunk haza.

Az elkövetkező napokban az anyukának regenerálódnia kellett, sokat feküdt, csak telefonon hívott, amikor kedve volt. Aztán pár nap múlva a legnagyobb testvér születésnapjára mentünk át, ekkor már fél órára lejött az anyuka és a baba is a társaságba. A napok pedig azóta szélsebesen rohannak, akárcsak a legényke.

B. Zs.

Anyamese > > >
Saját szülésem > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.