762. nap: Már holnap megszülném a következőt (Antal születése)
Mióta az eszemet tudom, csak otthonszülésre áhítoztam, hisz az a természetes rendje és módja. Persze, ez csak ábránd volt addig, míg Ágiról nem hallottam. Amikor az információs héten találkoztunk, megkönnyebbültem, nem kórházi személyzettel kell küzdenem majd, hanem erőimet a születés elősegítésére fordíthatom.
Első gyermekem érkezése előtti estén költöztem édesanyámhoz, ahol a legnagyobb biztonságban éreztem magam. Hajnalban viszonylag pihenten ébredtem a burokrepedésre, és nemsokára beindultak a fájások. Amikor később hívtam Ágit, a hangomból tudta, milyen stádiumban vagyok, és a legjobbkor érkezett, amikor már kikapcsoltam a külvilágot.
Rendkívül jólesett az a nyugalom, amit árasztott, és a fájdalomcsillapítás és gátvédelem határtalanul jólesett az összehúzódások közepette, szinte félálomban éreztem magam. Mivel egy kanapéba kapaszkodva, térden helyezkedtem el, Ági félig hason várta a babát, aki nem sírt keservesen, rögtön mellemre tette, a baba pedig szopizott, majd nemsokára álomba merült.
A köldökzsinór elvágása és a méhlepény sima megszületése körül se volt nagy hűhó, nemsoká Ági halkan elárulta, a baba kicsit hirtelen dugta ki a fejét, két öltést tenni kell egy kis repedés miatt. A varrást nem éreztem.
Ági elment, és a család együtt ült délben az asztalnál. Az álom valóra vált, úgy éreztem, már holnap megszülném a következőt…
K. P. Cs.
Véletlenül kiválasztott mesék.
- 488. nap: Valóra vált Álmom
- 1081. nap: Így akár ötöt is szülnék (Réka története)
- 1167. nap: Az újabb csoda (Félix)
- 1344. nap: Tanítómesterem (Alma)
- 545. nap: Belesimulósan született erre a világra (Mirkó királyfi)
