igaz történetek szülésről, születésről

1363. nap: Aidan – Erős férfi

Megjelent: 2014. jún. 29.

Aidan pár nappal korábban jött, mint vártuk, viszont jó két napba tellett, mire kibújt a meleg anyaméhből. Huszonnegyedikén reggel hét körül erős fájásokra ébredtem, amik egyre erősebbek lettek. Mivel otthon akartam szülni, tudtam, hogy a bábákat nem kell riasztani, amíg a fájások három-négy percenként nem jelentkeznek.

Azért választottam az otthonszülést, mert előtte sokat olvastam róla. Apukám felesége, Andrea is otthon szülte az első gyermekét, a Misit, és ettől kezdve engem elkezdett nagyon érdekelni az otthonszülés. Elolvastam a Gyöngéd születést Philip Leboyertől és Sheila Kitzinger könyveit. Mindent tudni akartam a születésről, az otthonszülésről és a kórházi szülésről is. Londonban élek, ahol a bábák támogatják az otthonszülést (az orvosok nem annyira, de ha nincsenek problémák a várandósság alatt, akkor az orvosokkal tulajdonképpen nem is kell kapcsolatban lenni). A helyi kórház kijelöl a várandós anyuka számára egy csoport bábát, ezek közül fognak majd kijönni a szülés alatt a bábák.

Tehát az otthonszülés mellett döntöttem, hogy háborítatlanul, nyugodt körülmények között adhassak életet az első gyermekemnek. Viszont a kórház felajánlott egy TENS készüléket, ami apró elektromos ütéseket ad, ezzel a várandós kismamák elterelhetik a figyelmüket a fájásokról. Itt Angliában ez egy nagyon ismert készülék, és sok kismamától hallottam, hogy ők is használták. Úgyhogy magamra szereltem a TENS készüléket, és azzal járkáltam fel-alá a lakásban. Később a férjemmel elmentünk sétálni egyet a parkba, néha megálltam, és jó nagyokat fujtattam a fájások alatt. Este már kissé nyugtalan voltam, ezért kihívtuk a bábát, aki kijött és megvizsgált és kijelentette, hogy ez még semmi, hiszen csak 4 cm-re vagyok kitágulva! Éjszaka a TENS készüléket fent hagytam magamon, bár sokat nem használt, de azért egy kicsit valóban elterelte a figyelmemet a fájásokról. Éjszaka a fájások majdhogynem elmúltak, aztán másnap reggelre megint felerősödtek.

Másnap már megérkezett az anyukám Budapestről, úgyhogy ő is ott volt velünk egész nap, együtt vártuk a kisbabám érkezését. A fájdalmak szépen lassan erősödtek a nap folyamán. Vacsorakor már nagyon erős fájásaim voltak, hárompercenként jöttek, ezért a férjem úgy döntött, hogy most már nem várunk, kihívjuk a bábát, akár kitágultam, akár nem. Két fiatal bába jött, nem ugyanaz, aki az előző napon, nem ismertem őket. Nagyon kedvesek voltak, megnéztek, és akkor már 7 cm-re voltam kitágulva!

AidyAzt ajánlották, hogy üljek be a kádba. Anyukám csinált egy jó meleg fürdőt, és én beleültem, amennyire ülni tudtam a fájdalomtól. De hátradőlni, azt már nem tudtam egyáltalán, és igazából a fürdőt sem élveztem, mert annyira erősek voltak a fájások. Anyukám kisegített a vízből, és bementünk a nagyszobába, ahol azonnal a szófára térdepeltem, és bejelentettem, hogy én most már szülni fogok. Viszont a burok még mindig nem repedt meg, és a víz még nem ment el. Ezért az egyik bába elővett egy hosszú, kötőtűszerű pálcát, amivel megrepesztette a burkot, és ekkor azonnal mindent elöntött a méhvíz. Ezután már készen álltam a szülésre!

Feltérdeltem, és nyomni kezdtem, mire a bábák azonnal szóltak, hogy csak szépen lassan, ne siessek a szüléssel, mert nagyon csúnyán megsérülhet a gátam. Azért is szóltak, hogy a légzésemet próbáljam lelassítani, lassan, mélyen vegyem a levegőt, ne kapkodjak, mert kifáradok. A fájdalom nagyon intenzív volt, egészen meglepett, kérdeztem a bábákat, hogy tudnak-e valamit adni. Azt ajánlották, hogy próbáljam ki a dinitrogén (vagyis nevetőgáz) -palackot. Behozták a palackot az autóból, és én szippantottam egyet-kettőt belőle. Valóban adott egy kellemes, felemelő érzést, és kicsit meg is nevettetett.

A tolófájások nagyon érdekesek voltak, még nevettem is rajtuk, mert ugyan iszonyatosan fájtak, a közöttük lévő teljesen fájdalommentes szünet olyan meglepő volt és olyan sok energiát adott, hogy teljesen elképedtem. Milyen csodálatos az anyatermészet, hogy mindent ilyen pontosan eltervez! Az anya iszonyatos fájdalmakon megy keresztül, de a teste pontosan tudja, hogyan tartalékolja az energiáit. A fájások közötti másodpercekben az anya kicsit kipiheni magát, és feltölti az energiáit.

Huszonötödikén, hajnali 1 óra 22 perckor megszületett a kis Aidan. 3900 gramm volt, teljesen vörös színű, erős, izmos legényke. A bábák letörölgették kicsit, megmérték, utána rám fektették, és ő azonnal szopizott.

A méhlepényhez kaptunk egy dobozt, abba raktuk bele, és azzal együtt elástuk a kertben. A sok róka miatt nem lehet a méhlepényt eltemetni a földbe, mert a rókák kiásnák.

Aidy régihezA születésekor a bábának le kellett tekerni a köldökzsinórt a baba nyakáról. Emiatt örültem annak nagyon, hogy ott voltak a bábák, hiszen se a férjem, se az anyukám nem profi szülész, nem tudom, hogy tudták volna-e, hogy azonnal le kell tekerni a köldökzsinórt az újszülött nyakáról. Én magam nem láttam, hogy mi történt, tehát nem is tudtam róla, csak mikor a bábák mondták, hogy mit csinálnak, akkor értettem meg. Két évvel később a második fiam is úgy született, hogy a nyaka körül volt a köldökzsinór, és szintén a bába szedte le, mielőtt kibújt volna teljesen. Ilyenkor értékeli igazán az ember a bábák munkáját. Egy apró kis dolog, ami élet-halált jelent a kisbaba számára.

Utána anyukám felöltöztette az újszülött Aidant, a bábák pedig kaptak egy-egy csésze teát a férjemtől. Hajnali kettő körül pedig szépen elmentek, mi pedig mindannyian elvonultunk, ha nem is aludni, de kicsit kipihenni a születés izgalmait.

J. R.

apukám születése > > >
saját születésem > > >
Csilla testvérem születése > > >
férjem születése > > >
Laci fiam születése > > >
Julika lányom születése > > >
Aidan unokám születése > > >
Tomi unokám születése > > >
Tomi születése anyaszemmel > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.