igaz történetek szülésről, születésről

1612. nap: Medencében (Ábel meséje, Apa verziója)

1612. nap: Medencében (Ábel meséje, Apa verziója)

Ábel, harmadik gyermekként érkeztél közénk. Nagyon vártunk már, hiszen testvéreid, Sebi és Iza egy héttel a kiírt időpont előtt érkeztek. Te nem. Így Anya már egy héttel jöveteled előtt minden este rendet rakott, ebből látszott is, hogy közeledik az időpont. Sebinél igen hosszú volt a vajúdás, de még Izánál is nagyjából ébren töltöttük a megelőző éjszakát, ehhez képest Anya engem kb. hajnal fél ötkor ébresztett, hogy vannak fájások, nem tudom, mióta zajlottak, de elkezdtük mérni az időközöket. Amikor a második és a harmadik is stabilan két és fél percre jött, az álom egy pillanat alatt kiszállt a szememből, még egy darabig figyeltünk, de nem sokáig, hiszen Felíciának 70 km-t kellett autóznia, Ritának pedig 120-at, hogy segíthessenek nekünk. Csak remélhettük, hogy időben érkeznek.

Gyorsan felébresztettük Sebit és Izát, hogy jelenlétükkel lassítsák a folyamatot. Nagyjából ébredésükkel a fájások el is múltak, de nem telt el sok idő még, a Nagyi elvitte őket, és már a fájások folytatódtak is, de közben Felícia megérkezett, szóval megnyugodtunk.

Felícia érkezésével és a gyerekek elmenetelével a fájások fokozatosan, de egyre erősebben kezdtek felépülni. Nem úgy tűnt, hogy Rita megérkezik születésedig, de még őt is megvártad. Sőt, Anya szerette volna, hogy vízbe érkezzél. Amíg Anya viselte az összehúzódásokat a nagyszobában, addig felállítottuk a medencét az ebédlőben, és elkezdtük megtölteni meleg vízzel. Felícia is elmondta utólag, de én is úgy éreztem, hogy nem fog megtelni a medence, de mégis…

Anya ezt már korábban is szerette volna, de így Téged vízben hozhatott világra. Igazán nem tudom, melyik a nehezebb, ha Anya lóg a nyakamban (Izánál így volt), vagy ha folyamatosan tartani kell a medence oldalát, mert jött ki a víz rendesen, de segítettem, ahol tudtam.

Meleg volt a víz, meleg volt a lakás, melegünk volt nekünk is, dolgoztunk, és egyszer csak kibújt a fejed, majd még pár nyomás is, már meg is érkeztél közénk. Ekkor megállt az idő, kisütött nap, az egyébként borongós délelőttön. Teljes volt a csoda.

Felíciáék maradtak még egy ideig, adminisztráltak talán, lehet, hogy pár vizsgálat is volt, de igazán nem emlékszem, mikor mentek el, mi abban a pillanatban maradtunk, ami azóta tartott, amióta megszülettél. Majd eltelt a délután is, de nem érzékeltük az idő múlását. Tökéletes nap volt.

Iza, Sebi és Nagyi hat körül „látogattak” meg minket. Természetesen nagyon örültek Neked, és mi egy kicsit féltettünk a nagyok „támadásától”…

Hálásak vagyunk Felíciának és Ritának, hogy úgy születhettél, ahogy szerettük volna, és hogy ismét e csoda részesei lehettünk.

H. Zs.

Sebestyén > > >
Iza > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.