igaz történetek szülésről, születésről

1611. nap: Izának… (Születésed története)

1611. nap: Izának… (Születésed története)

Nagyon készültünk a jöveteledre, mert azt szerettük volna, hogy a lehető legszebben, az otthonunkban jöjj a világra. Harmincegyedikére voltam kiírva, de ahogyan az sejtettük, hamarabb, pontosan egy héttel korábban érkeztél.

Huszonharmadikán estefelé telefonáltam, hogy szivárog a magzatvíz. Érdekes, már aznap reggel éreztem, hogy elindult valami: az éjszakára odakészített vizeskancsót levertem, pedig korábban ez soha nem fordult elő. Ekkor repedhetett meg a burok, ami aztán egész nap csurdogált (emlékszem, hogy Ági az információs héten említett valami olyasmit, hogy a szülések elindulása mindig vizes dolgokkal van kapcsolatban, például eső, hó stb.)

Este még hármasban Sebivel sétálni és kedvenc cukrászdánkba indultunk. Épp zajlott az 56-os megemlékezés a forradalmi emlékműnél, de én nemigen tudtam már erre odafigyelni, egészen máshol jártak a gondolataim. Barátainkat, Lócit és Renit felhívtuk, ahogy hazaértünk, hogy legyenek készenlétben, ha kell az éjszaka is. Velük már jó előre megbeszéltük, hogy ők fognak vigyázni Sebi tesódra a Szülés alatt.

Hajnal kettőkor ébredtem az első fájásokra, amik egyre sűrűsödtek: először tízpercesek voltak, majd ahogy közeledett a reggel, egyre sűrűbbekké váltak. Apával tanakodtunk, hogy akkor most mikor is riasszuk Ágiékat. Végül fél hétkor telefonáltam neki, hogy már ötpercesek az összehúzódások. Aggódtam, hogy vajon időben megérkeznek-e a segítőink, és persze azért is, hogy minden rendben legyen. Lóci és Ágiék autója szinte egyszerre fordult be az utcába, nem sokkal kilenc előtt. Igazán csak akkor tudtam elengedni magam, amikor Sebit már elvitte Lóci.

Innentől sűrűsödtek az események. Amíg a bábára vártam, nem mertem felállni az ágyról, nehogy túl hamar elinduljon a szülés. Az emeleten rendezkedünk be végül. Járkáltam, kerestem a megfelelő pozíciót, hogy jobban el tudjam viselni a fájdalmat, és hogy segítsem az utadat kifelé. Mivel második babánk voltál, az összehúzódások sokkal intenzívebben jelentkeztek. A bábák és a doula közben forró, muskotályos zsályás borogatást tettek az alhasamra, ami nagyon jólesett. Térdeltem, négykézláb álltam, még le is feküdtem az oldalamra, mert úgy éreztem, lement a vérnyomásom. Közben Zsuzsa masszírozta, felváltva Mónival, a derekam, hol a kezem, meg a lábam.

Aztán egyszer csak nagyon erősen vécére kellett mennem, és hamar kiderült, hogy ez már azt jelenti, hogy perceken belül megérkezel. Visszakísértek a szobába. Ági javasolta, hogy ha akarom, térdeljek Apával szemben, aki az ágyon ülve helyezkedett el. Nagyon jó volt így, mert amikor jöttek a fájások, bele tudtam kapaszkodni Apa vállába. Ágiék közben végig masszírozták a derekamat. Arra emlékszem, hogy minden fájásnál éreztem, ahogyan csúszol lejjebb és lejjebb, majd az ismerős, iszonyatosan erős feszítő csípőfájdalom következett. Akkor, amikor úgy éreztem, már nem bírom tovább, kibújt a fejed, majd még egy, és a kis tested többi része is.

Közben nem figyeltem erre, de Ági már az elejétől kezdve sokszor hallgatta a szívedet a fájások alatt. Csak később árulta el, hogy a nyakadra tekeredett a köldökzsinór, és végig azt figyelte, hogy jól vagy-e. Hála Istennek minden rendben ment, csak a kitolás így egy kicsit tovább tartott, mert vissza-visszacsúsztál.

Egy puha, piros törölközőbe fogadtunk, amit Ági tartott a földön. Nem sírtál, csak nyöszörögtél. Emlékszem, amikor kibújtál, az első, amit érzékeltem belőled, az egy kis finom motoszkálás volt a talpamnál. Amikor először megláttalak, a köldökzsinór miatt a fejed lilás volt, a tested viszont szép rózsaszín. De kb. öt perc múlva már rendben voltál. Megtörölgettek, majd a pocakomra tettek. Ott pihentél sokáig, és vártunk mindannyian, amíg a köldökzsinór már nem lüktetett egy darabon, hogy aztán Apa kötözze és vágja is el végül. Hagytam, hogy megpróbáld egyedül a szopizást, amit később hosszú hónapig gyakoroltál is.

Nagyon boldog vagyok, hogy úgy születhettél meg, ahogy szerettük volna, és hálás vagyok Ágiéknak, hogy sikerült méltósággal szülni.

Délelőtt 10.45-kor érkeztél. Beszéltük is, hogy milyen gyorsan. Épp egy kenyérsütésnyi idő alatt, mert mire a karjaimban tarthattalak, már finom illat terjengett a házban. Kisült a kenyér…

B. K.

Sebestyén > > >
Ábel születése Apaszemmel > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.