igaz történetek szülésről, születésről

1235. nap: Messiás

1235. nap: Messiás

Van egy álmom…

Szürreális. Irreális. Álom. „Kinél szültél?” „Öt gyerekem vele, egy nála.”

Mindhármunkon piros ruha. Ezüst szalaggal erősítjük föl a fekete függönyöket. Kinyílik a világ. Szétszélednek a gyerekeim. Féltenek. Értenek.

Szülésillat. Szépséges, mély, pont ideillő verssorok. Hirtelen rám néz, és azt mondja: „Te ugyanolyan vagy.” Kulcsmondat. De ő hirtelen nem ugyanolyan. Vagyis de. Csak meg kell állnia. Azt, ami eddig nem így volt, meg kell emésztenie. Mások félelmét ki kell rekesztenie. Három fölnőtt lett egy időre a két fölnőttből, akik eddig körülölelték őt, őt, aki éppen átenged magán egy életet. Gondolatok, kérdések, válaszok ott, ahol ő van. Onnan, ahol ő van. Lassan-lassan visszadajkálni őt a saját medrébe, ezt kellene most. Tudjuk, miért kerültünk ide. Tudjuk, mire várunk. Soha így még nem vártam csöngetést. De ‒ talán egyszer…

Végre! De nem. Nem az, akit annyira vártunk, még nem, még nem a messiás. Valaki más. Jó ember. Elmegy a titokkal a fülében, örömmel a szívében.

Telik az idő, telik a szoba türelemmel. A kisbaba is türelmes. Megint csak mi tudjuk, a két fölnőtt, hogy mire várunk. Ő másfelé jár. Hogy szabad-e. Hogy neki szabad-e, hogy ő kiváltságos, és hogy tényleg kiváltságos-e. Tenyerünkön hordozzuk, hogy megtalálja a választ.

messias

Végre becsönget a messiás. Kiszaladok mosolyogva, örömmel hozzá, adom, amiért jött, útjára bocsátom. Nem tudja, micsoda szerepe van. Jött és megy, mint egy gép, ahogy naponta négyszer, semmit nem érez meg a valóságból. Irreális. Szürreális.

A szobában lévő türelem kézzel fogható erővé tömörödik azonnal, olyanná, amit talán akkor kapunk még, amikor kifelé lépünk a kapun… Nem azon kapom magam, mint máskor ilyenkor, hogy Istenem, segíts, hanem azon a bizonyosságon, hogy Isten segít, hogy velünk van az Isten.

És idecsusszan a kezembe egyetlen pillanat alatt! Minden megáll, kimerevedik egy időre, a mozdulat közepén. „Kitüntetett jelen, ami magával hozza a múltat és előrevetíti a jövőt.”

Ő pedig kinyitja a szemét, és a régen nem látott bölcsességgel nézi a három boldog rácsodálkozót…

Ami jóóóó vaaaan a viláááááágon…

Véletlenül kiválasztott mesék.

This post is also available in: angol