igaz történetek szülésről, születésről

1082. nap. Aki talán Kende lett volna

1082. nap. Aki talán Kende lett volna

Pozitív teszt, kétségbeesés. Most mi lesz? Hogy bírok három gyerekkel – mikor a nagyobb így is „egyemberes” –, ha Robi ismét iskolában lesz? Jesszus, vizsgaidőszak körül születik!

Az első sokk után elfogadás, öröm, várakozás. Megoldom, menni fog, ha ez a kis lény jönni akar! Neki jönni kell!

Ultrahangvizsgálat, hogy még is mennyi idős a baba, minden rendben van-e! Nyolchetes múlt, minden rendben.

Egy csepp élénkpiros vér, ijedtség. Pihenés, aggodalom.

Két nap múlva ultrahang. Nem görcsöltem, nem véreztem, csak volt egy rossz érzésem. A 11. héten jártunk, de a kismanó akkor már napok óta nem élt.

Műtét. Szomorúság, fájdalom, üresség maradt utána. Még most is hiányzik.

„Ne sírj, Anya, hisz én még most is szeretlek!
Téged választottalak, várj rám, s újra megkereslek!
Siettem hozzád, de nekem más út rendeltetett,
Én magam vállaltam, de ott tartott szereteted!
Anya, nagyon szerettelek, s még most is szeretlek!
Bocsáss meg, de utam eddig tartott, nem lehetek Veled!
Isten visszahívott, mert nem készültem még fel,
Ez neked nagyon fáj, szíved tele keserűséggel!
De ne sírj, Anya! Ugye érzed, hogy nem hagytalak el,
Szólíts bátran, keress! Szállj hozzám lelkeddel!
Letörlöm könnyed, vigyázok rád, magammal repítelek,
Hogy lásd, én itt boldog vagyok, és mennyire szeretlek!
Ne sírj, Anya, ha hiányzom, csak hívj, hunyd le szemed,
Én szállok hozzád, s ontom beléd szeretetemet!
Hogy mindig érezd, míg vissza nem térek,
Ne sírj, Anya! Szeress! Csak erre kérlek!”

L. Sz.

Zalán > > >
Réka > > >
Zselyke > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.