igaz történetek szülésről, születésről

1006. nap: Tiszta és nyugodt volt az a hajnal (Nimród születése)

1006. nap: Tiszta és nyugodt volt az a hajnal (Nimród születése)

Nimródot is túlhordtam 11 nappal. A várandósságot nagyjából jól viselem. Mondjuk, mindegyiknél sokáig volt hányingerem és hánytam is, de mindegyiknél tevékeny voltam szinte az utolsó percig. Az utolsó hetekben is inkább a bizonytalanság volt nehéz, hogy nem tudtam, mikor szülök, és mivel később született Nimród is, hosszabb volt ez a közvetlen szülés előtti állapot.

Az utolsó két hétben nem mertem menni messzebbre, mert féltem, hogy alkalmatlan helyen leszek, amikor elindul a vajúdás, pedig fogorvoshoz is kellett volna mennem. A rokonság ismét követelte rajtam a gyereket, pedig most már előre mondtam, hogy valószínűleg később érkezik, mégis az orvos által megállapított, szentként tisztelt dátum számított. És ugye megint nem teljesítettem a tervet. Mindenki hívogatott és kérdezgette, hogy mikor szülök. Mintha én tudnám!?

Az utolsó napokban úgy éreztem, mintha légüres térben lebegnék, mert nem tudtam, mi történik a következő percben. Gyakran volt a szülés előtt jósló fájásom, de végül is 20-án tört meg a jég. Vasárnap volt, nálunk volt az anyósom is. Éppen sétáltunk a mezőn, amikor észrevettem, hogy szivárog belőlem a magzatvíz. Nem voltam benne teljesen biztos, mert azt vártam, hirtelen nagyobb mennyiség jön, de hát nem lehet más. Nem szóltam az anyósomnak, hogy elejét vegyem a hívogatásnak, ha esetleg elhúzódik a szülés. Lélekben készülődtem.

Este leültünk filmet nézni, épp a Harry Potter ment, de én már nem tudtam figyelni, mert nyolckor elkezdődtek a fájások. Egyből hárompercenként jöttek, nem voltak még erősek, de tudtam, hogy elkezdődött. Beültem a kádba ellazulni, és onnan hívtam fel Ágit és Annát, a doulámat.

Anna tízre ideért, később Ági is. Addigra már intenzívek lettek a fájások, és eléggé ki is tágultam. Borogatták a hátamat és a hasamat, ez sokat enyhített. Énekelve ringattam magam, de szinte végig a tudatomnál voltam. Az eszemmel tudtam, hogy minden szülés más, mégis arra számítottam, hogy majd úgy zajlik, mint az első. Azt hittem, hogy a végére megint szinte összefolynak a fájások, és vártam is ezt a szakaszt, de nem így lett.

Végig volt pihenő a fájások között, olyankor semmit sem éreztem, tudtam pihenni, ez nagyon sokat számított, mert elhúzódott a szülés. Ahogy fáradtam, volt, hogy aludtam, és álmodtam is a pihenés perceiben. Egy-egy intenzív fájás közben voltak olyan gondolataim is, hogy jó lenne most kilépni, és valami egészen hétköznapi dolgot csinálni, és hogy mások most nincsenek ilyen helyzetben, hogy egy hatalmasabb erő foglyai, azt csinálnak, amit akarnak.

Gábor segédkezett, ahol tudott, de sok érzelmet nem árult el az arca, olyan volt, mint egy külső szemlélődő, aki most megfigyel egy érdekes biológiai eseményt. Amúgy sem egy érzelgős típus, és gondolom, az idegenek is feszélyezték.

Egy idő után gyengültek a fájások. Az utolsó pár milliméter tágulása majdnem annyi ideig tartott, mint az előző rész. Már felmerült, hogy kórházba kell menni, ha nem indul be újra. Ettől nagyon megijedtem, ezt semmiképpen nem akartam.

Többször a vécére ültem, hátha ez segít, Ági próbált lelkileg segíteni, hogy engedjem ki a babát. Talán a korábbi veszteség okozta ezt a félelmet, ami megakasztotta a szülést. Egy fájásnál Ági benyúlt, hogy ne húzódjon vissza a méhszáj. Ezután végre megjöttek a tolófájások.

Pár nyomás után éreztem, hogy jön a feje. Csípett és égetett, oroszlánként üvöltöttem. Már a szemöldökéig kint volt, amikor visszahúzódott, újra… De már nem volt megállás, túl akartam lenni rajta, bárhogy is fáj. Gábor nézte, hogy bújik ki a fia. Térdelve toltam, és végre megszületett Nimród hajnali 3 óra 19 perckor.Nimrod2

Feltámogattak az ágyra, és végre megölelhettem Nimródot. Nagy baba volt, szép és egészséges, és az én szememet örökölte, ami valamiért fontos volt nekem. Nem sírt, csak nyöszörgött egy keveset, és egyből szopizott. Jó volt végre megpihenni. Egyáltalán nem repedtem, mégis úgy éreztem, mintha szét lennék rombolva ott alul.

Ági megvizsgálta a méhlepényt, volt egy fantomiker is! Azt mondta, ez elég gyakori, de így visszagondolva, nekem olyan, mintha előre vetítette volna, hogy legközelebb ikreink lesznek. (Ezt az eszmefuttatást követve nem lennék meglepve, hogy ha még egyszer teherbe esek, hármas ikreim lesznek, mert ugye Zalán és Bendus mellett is volt fantomiker. Még átgondolom, hogy vállalkozom-e erre.)

Anna áthúzta az ágyat. Rendbe raktak, aztán elmentek. Olyan tiszta és nyugodt volt az a hajnal, ahogy hárman feküdtünk az ágyban. Nimród és Gábor elaludt, én nem tudtam aludni, annyira izgatott és boldog voltam, csak néztem őket.

M. A.

Lara > > >
Zalán és Bendegúz > > >
Zétény > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.