504. nap: Ezt a gyermeket kilélegeztem (Jázmin)

Második várandósságomat nagyon nehezen éltem meg. Városváltás, védőnői, orvosi atrocitások a szülés tervezett módja kapcsán, sok-sok félelem, sok-sok aggodalom, nehéz séták a súlyfölösleg miatt. És megnyugtató, bíztató szavak, szerető támogatás a bábák és a doulák részéről ‒ ellensúlyozva mindezt. Eljött a nagy nap.

Leányomat minden nehézség nélkül hoztam a világra. Nem emlékszem különösebb fájdalomra. Gyorsan, könnyen röppent ki belőlem. Egyik pillanatban még zöldséget pucoltam, a másikban már a nagyobbikat készítettem a nagymamához, a harmadikban már térden állva vajúdtam.

Volt valami más ebben a szülésben. Ezt a gyermeket kilélegeztem. Sóhajokkal bocsátottam földi útjára. Térdre estem a fájdalom előtt, és nem álltam ellen neki, mint az első alkalommal, és tudtam, hogy ezt meg tudom tenni. Bármikor és még akárhányszor. És tudtam, hogy mindezt csak a természet rendjének fejet hajtva lehet.

Tiszteletemet szeretném kifejezni a bábák tudása és emberi nagysága előtt, amellyel szüléseinket nemcsak kísérik, de lelki sebeinket is gyógyítják.

K. M.

Berci anya szemszögéből>
Berci apa szemszögéből >  

Véletlenül kiválasztott mesék.

• 696. nap: A legpuhább, legfinomabb, legnyugtatóbb (Borcsi születése)
• 419. nap: Kértem még fél órát (Marci születése)
• 1580. nap: Mese az arany szemekről
• 1819. nap: A karomba őt sem foghattam
• 1058. nap: Gyógyító szülés (Áron)