igaz történetek szülésről, születésről

503. nap: Születésed napja édesapád szemszögéből (Berci)

503. nap: Születésed napja édesapád szemszögéből (Berci)

Drága kisfiunk!
(Részlet a neked vezetett naplóból)

Estefelé Édesapa hazaérkezett a szokásos csütörtöki edzésről, elég fáradtan. Anya itthon főzőcskézett. Szép, nyugodt esténk volt. Anya később furulyán játszott, Apa gitározott még picit lefekvés előtt.

Este tíz után vihar kerekedett, nagyon erős szél volt és sokat villámlott, Apa az ablakból nézte a lámpafényben pislákoló utcákat. Anya megkérdezte: „Nem lehet, hogy ma fog megszületni a pici?” Apa Anya pocakja mellé hajolt, és sejtelmes hangon így szólt: „Mééég van időtök.” ‒ de ez csak apa véleménye volt…

Anya nem tudott elaludni aznap. Idement, odament, pakolgatott, takarított. Felkészült. Éjjel egykor elment a mosdóba, és pattanást érzett a testében. Ezután visszafeküdt az ágyra, gondolva, hogy még van idő, de egy hirtelen mozdulatnál elfolyt sok-sok magzatvíz! Olyan hirtelen jött! Ezt persze már Apa is látta, aki nagyon-nagyon álmos volt, és fel lett keltve a burokrepedés hírére. Álmosan szemlélte a csordogáló vizet. Még hitt benne, hogy nyugodtan aludhat egy picit, de Berci ezt másképp gondolta. Neki tervei voltak és dolga odakinn!

Apa és Anya pár nappal azelőtt éppen e pénteki napra tervezték, hogy átnézik és átbeszélik a baba körüli teendőket, és mindent elintéznek. S erre tessék! Berci kopogtat hajnalban! Még a szoptatós fotelágy is csak aznap érkezett volna Budapestről, délután hozták volna Anya testvéréék.

Hajnali háromkor váratlanul erős görcsök járták át Anya törékeny testét. Öt-hat percenként jöttek. Akkor már éreztük, hogy estére hárman leszünk…

A bába és segítője hatra értek le hozzánk Veszprémbe. A vajúdás nehéz volt, de problémamentes. Voltunk kádban, ágyon oldalt fekve, járkálva, térdepelve. Ahogy Anyának éppen jó volt.

Amikor kibújtál, Apa hátulról tartotta Anyát, aki éppen guggolt az ágyunk végében. A bába és segítője Anya előtt guggoltak, és várták Berci világra jöttét.

Anya nagyon szenvedett, néha hangosan imádkozott, és nagyon hangosan sikoltott. Olyan szívszorító volt! Sosem felejtem el!

Fél tíz. Ó, előbb még négyen voltunk, de ki sír? Honnan jön ez a hangos sírás? Ó, hiszen itt van Bercike teljes valójában! Gyorsan ráfektettek Téged Anya puha testére, és betakartak egy textilpelussal és egy vastag törülközővel. A keserves sírás csakhamar abbamaradt. Talán fél percig, ha sírt Berci.

Nagy, tágra nyílt szemecskék pislogtak a pelus alól. Micsoda boldogság! Apa azt sem tudta, honnan csodálja kisfiát, kicsit zavart volt. Olyan álomszépek voltatok Anyával ott kettesben, békében!

N. T.

Berci anya szemszögéből >
Jázmin > 

Véletlenül kiválasztott mesék.