A legutóbb megjelent mesék
1435. nap: Otthon, természetesen
Magam is meglepődtem, mert én ugyan nem éreztem semmilyen hullámzást meg örvényt, csak hogy baromira fáj, aztán huss, elmúlik. A pocakom teteje fájt, erre nem számítottam, azt hittem, alul fog fájni, egy ideig biztos voltam benne, hogy ez a baba rossz irányba indult, de Ági megnyugtatott, hogy minden rendben van, ott fog kijönni, ahol kell. Fájt, fájt, de abszolút nem volt vészes, sokkal rosszabbra számítottam, meg is lepődtem, amikor egyszer csak nyomnom kellett.
Tovább
1434. nap: Szülés. Innen (Donát)
Na, akinek feszegették meg a méhszáját, indították be így a szülését, annak nem kell leírnom, hogy ez a „vizsgálat” milyen volt. Irtózatos fájdalom, nemcsak kellemetlen, borzalmasan fájdalmas. Meg is szédültem, majdnem elájultam miatta. Szóltam neki, hogy ez fáj! Mosolygott... Azt a büdös! Most ugrik be, mosolygott! Úristen.
Tovább1433. nap: Úgy jött, ahogy neki az a legjobb volt
Elindult kifelé a babám, a fájások ekkor már összefüggőek voltak, számomra elviselhetetlenek, csak a bábák kialvatlan arca maradt meg előttem, és a végén, hogy szétszakadok és meghalok, de már nem számít, ha így kell lennie, szakadjak szét és haljak meg.
Tovább
1432. nap: Akkor igazán jó a szülés, ha nem is kellenek hozzá a bábák… (Laura születése)
Már nem voltak szünetek, hallottam magamat üvölteni, mint a sakál, de nem is én üvöltöttem, hanem valami hatalmas erő bennem, ami tolta kifelé a hangot a torkomon, és ezzel nyomta szét a fájdalmat. Megszűnt a külvilág.
Tovább
1431. nap: Pozitív élmény a császárról
Én hiszem, hogy minden fejben dől el. Megkérek minden leendő anyát, hogy úgy álljon a császárhoz, hogy bár valószínű egy szükséges rossz, de attól még, ha úgy alakul, ne utálják magukat érte egy másodpercig sem! Készüljenek úgy, hogy esetleg ez is a pakliban lehet, és nem lesz olyan szörnyű élmény, mintha borzasztóan félnek tőle végig, és elutasítják fejben.
Tovább
1430. nap: Szülésem története – kósza kísérlet a szülés feldolgozására (Peti)
Este 10-kor az ügyeletes orvos felteszi a ballonkatétert, éjjel „pihi”, és ha reggelre nincsenek megfelelő összehúzódások, burkot repesztenek, majd egy óra türelmi idő után jön az oxitocin. Földbegyökerezett lábbal hallgattunk: semmi konzultáció, személyre szabás, a rendszer, ha egyszer beszippantott, be is darál. Az agyam felfogta, amit hallott, de nem akartam érezni az érzéseimet, hibernáltam magam a túlélésért.
Tovább
1429. nap: Megtörtént (Villő születése)
Bár beavatkozásmentesen szültem, borzasztóan személytelen volt az egész. Ahogy beléptünk a kórházba, mintha elvették volna a személyiségemet. Mindegy volt, ki vagyok, mit érzek. Csak a kórházi protokoll létezett.
Tovább
1428. nap: Jelen voltam (Marci születése)
Éppen négykézláb próbáltam nyomni, amikor megéreztem Ági jelenlétét. Föl sem kellett néznem, tudtam, hogy megérkezett, és hogy sikerülni fog megcsinálnom. „Küldd az erőt!” – emlékszem Ági szavaira.
Tovább